Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Jenei Péter: Fordulatok és új irányzatok az írásmagyarázatban. Bibliai írásmagyarázat a kirekesztettek és az elnyomottak szemszögéből
Fordulatok és új irányzatok az írásmagyarázatban így a feminista teológia és írásmagyarázat számára is kézenfekvő volt a felszabadítás-teológia által megalkotott hermeneutikai tradíció átvétele, illetve saját kontextusukra való átültetése.24 A 70-es évektől napjainkig a feminizmus óriási mennyiségű irodalmat termelt, és ezen belül a szűkebb értelemben vett bibliai írásmagyarázat területén is számos szerzőt lehetne említeni, aki forradalmian új megvilágításba helyezte az írás egyes részeit. Jelen vizsgálódásunkban két olyan szerzőre szorítkozunk, akik az ó-, illetve az újszövetségi írásmagyarázat területén alkottak maradandót: az Ószövetség területén Carol L. Meyers, az Újszövetség területén pedig Elisabeth Schüssler Fiorenza mérföldkőnek számító műveit elemezzük. Mindkettejük esetében érvényes, hogy noha más-más területen tevékenykednek, a kiindulópont viszont azonos: a bibliai írásmagyarázat története tulajdonképpen a patriarkális írásmagyarázat története, ahol a női perspektívák háttérbe szorultak.25 Ezzel együtt a Bibliát magyarázók világa csakúgy, mint maga a Biblia világa szélsőségesen patriarkális jellegű, így a nők történetére roppant kevés figyelem fordíttatott, mi több, a nemi szerepek patriarkális értelmezése mentén a nők státusza a rendszeren belül az alávetettségben és elnyomásban realizálódott. Ilyenformán mindkettejük esetében érvényes, hogy a módszert tekintve a „kétely hermeneutikáját” alkalmazzák mind a bibliai szöveg, mind pedig a patriarkális kritikai írásmagyarázati tradícióval szemben. Céljuk, hogy a bibliai szöveg figyelmes olvasata nyomán rekonstruálni, illetve rehabilitálni tudják a nők történeteit, ezzel párhuzamban pedig dekonstruálni a patriarkális, nőgyűlölő tradíciókat a Bibliában és Biblián kívül egyaránt. Carol L. Meyers Discovering Eve: Ancient Israelite Women in Context [Éva felfedezése: Az ókori izráeli nő önnön kontextusában]26 című könyvében arra összpontosít, hogy rekonstruálja az izráeli nő helyzetét és történelmét a monarchia előtti időkben. Meyers meglehetősen kritikus a bibliai szöveggel szemben, hiszen azt férfiak írták egy olyan társadalomban, ami fölöttébb patriarkális,27 így az általuk festett kép semmiképp sem felel meg a nők valós történeti helyzetének, szerepének. Az uralkodó urbánus férfiak egy szűk csoportja által írt ószövetségi szövegben festett kép a nőkről merőben atipikus, nem azokat a mindennapi nőket reprezentálja, akik a vidéki közösségek átlagos női közösségeit alkották. Meyers arra a következtetésre jut, hogy a valóságos izráeli nő tulajdonképpen láthatatlan a Héber Biblia lapjain.28 Másodsorban Meyers kritikával illeti a bibliatudomány klasszikusait, akik szintén nem mentesek a patriarkális beállítódástól. A bibliai archeológiái kritikai kutatás a múltban Meyers szerint túlontúl a „férfias” makro-szintekre koncentrált, ezzel együtt csupán az átfogó politikai, társadalmi és vallási tendenciák iránt érdeklődött. Az archeológiái leletek mikro-szintű, gender-specifikus vizsgálata igencsak háttérbe szorult. 24 Vö. Luz, Ulrich, szerk., A viszály könyve? Egy Biblia - sokféle értelmezés (Hermeneutikai Füzetek 10; Bp.: Hermeneutikai Kutatóközpont, 1996), 57-70. 25 i. m„ 58. 26 (Oxford University Press, 1988) 27 Meyers úgy jellemzi az Ószövetséget, mint ami meglehetősen patriarkális orientációval rendelkezik, illetve androcentrikus tendenciákat mutat. Vö. Meyers, Discovering Eve, 24. 28 i.m„ 5. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2013 j 3 17
