Sárospataki Füzetek 17. (2013)

2013 / 1-2. szám - KÖZLEMÉNY - Pocsainé Eperjesi Eszter: Patakon Patakért, a Kollégiumért

POCSAINÉ El’í E

Vizsgái után 1936-ban ösztöndíjat kapott Németországba, ahol szociális intézményben dolgozott, szabad idejében pedig nagy érdeklődéssel látogatta a múzeumi gyűj teményeket.

1937. július 27-én kötött házasságot dr.Ujszászy Kálmán teológiai tanárral. Patakon Patakért, a Kollégiumért, Krisztus ügyéért fáradoztak együtt mintegy 57 éven keresztül: hitben, hűségben, egymás iránti szeretetben.

Ica néni az otthon, a család mellett a negyvenes évektől a Tudományos Gyűjtemények munkatársa, majd aktív dolgozója lett. Apai örökségként már diákkorában megmutatkozott kézügyessége, tehetséges rajzoló volt. Ezt az adottságát kamatoztatta azáltal, hogy egyházkerületünk gyülekezeteiből a Kollégium Múzeumába bekerült úrasztali térítőkét elsőként, úttörőként kezdte restaurálni. Keze nyomán eltűntek a foltok, helyükre kerültek az arany, ezüst és selyemszálak, kibontották szirmukat az újra életre keltett virágok. Értéket mentett: a Múzeumnak, a Kollégiumnak, egyházunknak, hazánknak.

Munkái közül kiállítottuk Lorántffy Zsuzsanna úrasztali térítőjét, melyet ő restaurált. Itt látható az utolsóként restaurált úrasztali terítő, melyet már nem tudott befejezni. Itt van az ezüst gyűszűje, cérnája, tűje, melyekkel olyan sokat öltögetett.

Rendszerező munkája beépült a múzeum, az adattár, a könyvtár anyagába. Feladata volt évtizedeken keresztül az adattár fénykép-archívumának rendezése, katalogizálása: 34 551 db fényképet rendezett. így alkalma volt megismerni gyülekezeteink úrasztali térítőit, edényeit, épületeit, értékeit, egyházkerületünk ünnepi- és hétköznapi eseményeit, és kapcsolatot tartott gyülekezeteink, egyházmegyéink, egyházkerületünk vezetőivel, tagjaival.

1965 őszén férjével tett három hónapos amerikai kőrútjuk során összegyűjtötték és hazahozták az ott talált — református magyarokra vonatkozó - írásos dokumentumokat: könyveket, folyóiratokat, évkönyveket, jegyzőkönyveket, évi jelentéseket stb. Lerakták az ún. Amerikai magyar gyűjtemény alapjait, amely jelenleg több mint 7 ezer leltári egység. Ica néni 1987 tavaszán történt balesetéig közel 5000 leltári egységet rendezett, katalogizált az amerikai gyűjteményben. Még kétszer voltak Amerikában: 1972-ben és 1985-ben.

1983-ban a 70 éves jubileumi megemlékezésén ezeket a szavakat mondta:

„Amikor ezt a meg nem érdemelt ünnepeltetést megköszönöm, melyre sem a munkám sem a személyem nem méltó, csak az nyugtat meg, hogy tudom azt, hogy ezt az alkalmat a Gyűjtemények nem egyedül nekem szánta. Itt most dr. Koncz Sándorral együtt kellene állnom, Koncz Sándorral, akivel kortársak vagyunk, mindketten 1913-ban születtünk, együtt végeztük a teológiát, és egyszerre lettünk segédlelkészek. Öt a tehetsége és képességei messze elvitték Patakról, hogy újra visszatérjen ide. Előbb, mint a teológia professzora, majd, mint a Gyűjtemények munkatársa. Itt töltöttük be mindketten a 70. évet, amit ö már nem érhetett meg. Isten másképpen rendelkezett, testben már nem lehet közöttünk, de hiszem, hogy lélekben most is itt van velünk.

Az én életem másképpen alakult, sohasem hagytam el ezt a várost hosszabb időre. Itt születtem, minden iskolámat itt végeztem, az egész életem ebben a talajban, ebben a városban telt el, és mióta az eszemet tudom, mindig a Főiskolához tartoztam. Először az Apám révén, azután az uramon keresztül. Az Apám gimnáziumi rajztanár volt, mint ilyen a filológiai szertár és a régiségtár őre. Abban az időben ezek a gyűjtemények voltak a Főiskola muzeális értékű tárgyainak az örizöi. Emellett korának egyik jó nevű

144 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2013/N2