Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 1-2. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Fodorné Nagy Sarolta: Amit lélekben kezdtetek, lélekben fejezzétek be!
fodoRNi Nagy Sarolta 1. Visszamenni a gyülekezetbe és imádkozni Pétert és Jánost középre állították, és vallatni kezdték. Vádolni kezdték őket az írástudók, a vének és a főpapi család valamennyi tagja (4,5.6). Micsoda rettenetes súllyal nehezedik a vádlottra, ha afféle szakrális hatalommal lépnek fel ellene! Hallgatásra kényszerítették és megfenyegették őket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben (4,17). Verbális agresszió, pszichikai erőszak! Hova fordul ilyenkor a tanítvány? Emberi jogi bizottsághoz? Médiához? Elhallgat és magába fordul? Hogyan fejezi be a lélekben elkezdett történetet? A sántát a Feltámadott Ur erejével gyógyították meg, és nem tudnak hallgatni erről az erőről. Pedig lehet, hogy nagy a kísértés: „nem kell keresni a bajt”. De ők visszamentek a gyülekezetbe imádkozni. Amit lélekben kezdtek el, azt lélekben akarják befejezni (Gál 3,3). Az emberi szempontokkal és a fenyegetésekkel szemben az URnak adtak igazat, tovább keresték az O akaratát és az Övéi társaságát. Hozzá fordultak, mert tudták, hogy az imádság eget-földet mozgat. Hogyan-hogyan se’, egy lelkipásztor ellen fellázadt a falu. Vádaskodás, rágalmazások és végül lincshangulat támadt ellene. Mit lehet ilyenkor tenni? Nem ritka jelenség manapság, hogy szinte a föld alól támad valami alvilági hangulat és elural egy közösséget. Lehet ilyenkor hallgatni, kivárni vagy a hangoskodók oldalára állni. Ebben az esetben az történt, hogy volt egy ember, aki a megvádolt lelkipásztor mellé állt, és felhívta az egyházkerületi gyűlés figyelmét, hogy ha a kollégáj ukat ebben a helyzetben magára hagyják, két hét múlva a koporsója mellett fognak megállni. A gyűlés végén elbúcsúzhattak volna egymástól a szokásos módon (!), de itt más történt. A püspök arra kérte a lelkésztársakat, hogy mindenki az adott falu felé menjen haza — ha kell, kerüljön -, és álljon meg a templomban imádkozni! így is történt. Micsoda látvány lehetett! A lelkipásztorok autóikkal felsorakoztak a templom mellett, és bementek egy emberként könyörögni! A falunak szembesülni kellett azzal, hogy a lelkészi kar együtt áll Isten elé, és nem hagyják szolgatársukat sorsára. Közben a falubeliek közül is többen csatlakoztak lélekben hozzájuk, és otthon imádkoztak. Ahol egy közösség imádkozik, ott „megmozdul a hely” (4,31), mert megmozdul a menny, és két ember ügye Isten országa ügyévé válik! 2. A Szentírásra támaszkodva imádkozni a történtekért Amikor a gyülekezet hallotta Péter és János történetét, egy szíwel-lélekkel felemelték szavukat Istenhez: „Te teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban lévőt” (4,24). Mindaz, ami tehát a mennyben, a földön és a tengeren van és történik, a Te uralmad alatt van, Urunk. Érdekel Téged, mert a Tiéd. Nem csak a világnak van köze a földhöz és a tengerhez, hanem Neked is, sőt első sorban Neked. Neked is van mondanivalód róla, és van szavad hozzá. A tanítványok imádságát végig a Szentírás gondolatai vezették. Tovább a 2. Zsoltár szavait idézték. Még imádságban is az írásokra hivatkoztak. Milyen alapos írás-ismeretük volt! Fejből, imádság közben idézték az igét, és ráadásul elég hosszasan. Közben különös módon Jézusra nézve applikálódott az Ószövetség, mert a Lélek ihlette, és újszerű, mennyei megvilágításba került saját helyzetük is. 'AKI FO 'EK 2013/1
