Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kónya Annamária: Az eperjesi evangélikus kollégium gimnáziumának története és diáksága a dualizmus korában
AZ EPERJESI EVANGÉLIKUS KOLLÉGIUM GIMNÁZIUMÁNAK TÖRTÉNETE... Az eperjesi gimnázium térségi vonzáskörzetéről a diákok lakóhelyének vizsgálatával tudunk képet kapni. A tanulók lakóhelye nemcsak arra ad választ, hogy honnan jöttek a diákok tanulni, de a lakóhely távolsága információt adhat az iskola vonzásáról, illetve képzési szintjéről, hiszen a minél távolabbról érkezett diákok bizonyítékai annak, hogy a magas szintű oktatásért képesek voltak nagyobb távolságot is megtenni. A diákokat lakóhelyük szerint öt csoportba lehetett felosztani: eperjesiek, Eperjes környékén lakók, Sáros vármegyéből, a szomszéd vármegyékből, más magyarországi vármegyékből valók és külföldi diákok. Az elsős diákokat vizsgálva a következő arányokat láthatjuk. Az első helyen az Eperjesen lakók voltak (48,7%), a második helyen a Sáros megyei diákok (15,4%) álltak, háromtized százalékkal lemaradva következtek a szomszédos vármegyék (Szepes, Zemplén, Abaúj) lakói. Meglepő, hogy a negyedik helyen az Eperjes melletti falvakban lakó diákok voltak (12,3%), a más magyarországi vármegyéből érkező diákok 8%-ot alkottak, míg a külföldiek csak 1 %-ot tettek ki a gimnazista diákok soraiban. A nyolcadikos diákok esetében kisebb változások mutatkoztak. Náluk is első helyen voltak az eperjesi diákok, de az arányuk kb. tíz százalékkal csökkent (37,9%), utánuk következtek a szomszédos vármegyékben lakók 19,3%-kal, aztán a más magyarországi vármegyékből jövők 18,2%-kal. Nem sokkal kevesebb, 17,9%-os a sárosi diákok aránya, viszont csökkent a környékbeli diákok száma (6,3%). Szintén kevesebb lett a külföldi diákok aránya, már csak fél százalék. Abban az esetben, ha összeszámolnánk a sárosi, az eperjesi és a város környékén élő diákokat, akkor azok az első osztály % részét alkották, míg a nyolcadik osztálynak csak 2/3-át. A „külső-idegen” diákok magasabb arányát leginkább azzal lehet magyarázni, hogy minden vármegyében léteztek alsóbb gimnáziumok, kisebb mezővárosi iskolák, és azok elvégzésével a továbbtanulni szándékozó, idősebb diákoknak távolabbi iskolákba kellett menniük. Ami a diákok lakóhelyét illeti, még egy érdekes sajátosságot lehet kimutatni, ha megvizsgáljuk a diákok lakóhelyét a 19. század egyes időszakaiban. A 19. század elején a tanulók 1/3-át a sárosi diákok alkották, többségük más vármegyéből való volt, természetesen a külföldiek minimális arányban, legtöbbjük Csehország, Morvaország és Ausztria területéről érkezett. Ami a más vármegyéket illeti, a diákok legnagyobb százaléka (17%) a Szepességben lakott, 11% Zemplén, kb. 8 % Gömör, Abaúj és Borsod vármegyékből származott. Ám a kollégiumi gimnázium vonzáskörzete elkezdett a 19. század második felétől szűkülni, amit nagyon jól lehet érzékelni már a 70-es évek kollégiumi Értesítőinek kimutatásaiban.24 Elsősorban majdnem 10%-os volt a csökkenés a szepesi és zempléni diákokat illetően, de ugyanúgy kevesebb lett az Abaújból valók aránya is (6 %). Meglehetősen megváltozott a borsodi (2%) és a gömöri (0,5%) tanulók száma is. Ez a „diákcsere” folytatódott a 20. század elején, mikor is a tanulók sorában a zempléniek már csak 7%-ot, a szepesiek 2%-ot, az abaújiak 4,5%-ot tettek ki. Gömör és Borsod vármegyék százalék arányai teljesen jelentéktelenné váltak, de úgy, mint az azelőtti évtizedekben, most is találkozni lehetett diákokkal Háromszék, Pest-Pilis, Szatmár, Máramaros vagy Krassó-Szörény vármegyékből.25 24 A statisztikai adatok az 1871, 1872, 1875, 1909 évekből való kollégiumi Értesítőkből származnak. A tiszai ág. Hitv. Ev. egyházkerület Collegiumának Értesítője az 1867/68 — 1917/18 iskolai évről. 25 Ibidem 2013/1-2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 121
