Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fodor Ferenc: A gazdasági erkölcs alapjai a Mózes első könyvében

az Ószövetségben. Ebből bomlik ki minden. Ha az Isten népe életében minden a Tórában előírt rendben történt volna, nem kellett volna felemelni szavukat a prófétáknak. Tekintsük tehát át ezen az irodalmi egységen belül a Mózes első könyvét.

Az lMóz több tartalmi egységre is felosztható. Mi most két egységet különböztetünk meg. Az egyik az lMóz 1-11, amit a tudomány őstörténeteknek nevez. A másik a 12. fejezettől a mű végéig terjedő rész, ami az ősatyák történetét foglalja magában.

Minekutána Isten megalkotta a világot és az embert, ezt olvassuk: „Szaporodjatok és sokasodjatok, hajtsátok uralmatok alá a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszómászó mindenféle állatokon” (lMóz 1,28).7 8 Az az uralkodás nem jelent felszabadítást az ember számára, hogy az állatokat megölheti. Isten eredeti gondolatában ez nem volt benne. Erre az ember csak az lMóz 9,3-ban, a bűneset után kapott felhatalmazást. A teremtett világ fölötti uralkodásról így ír Barth Károly. „ Gyilkolnia^állatokatsem szabad. Azembercsak megölheti őket. De eytis csak abban a tudatban, hogy az állatok nem az övéi, hanem Istenéi. És amikor megöli őket, akkor neki adja vissza, hogy aytán azt, amire szüksége van, vagy amit kíván, tőle kapja vissza. Az állatok megölése, hogyha Isten engedélye és parancsa alatt történik is, eschatologikus jellegű papi aktus: jó lelkiismerettel csak akkor vihető végje, ha [...] feltétlenül szükség van rá. ” Aztán így folytatja: „az állatok megölése — ellentétben a növények és gyümölcsök mindenféle szüretelésével — megsemmisítés. Nem csupán részvétel a földből sarjadó, oly sok példányban szakadatlanul megújuló létösszefüggés termésében, hanem egy élőlény egyedi, egyszeri, számunkra nem átlátható, de nem is tagadható módon individualitásként létező megsemmisítése. A szüret nem töri meg a teremtés békéjétA bibliai őstörténetekből tehát nem olvasható ki ezen a helyen az állatok ember általi kizsákmányolása, így nem is igazolható az a mértéktelen öldöklés, amit a fogyasztói társadalom igényei miatt az ember naponként végez. Miért viselkedik úgy az ember, mint egy őrült? — teszi fel a kérdést a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert az Örült majom című könyvében. Az ember úgy viselkedik, úgy viszonyul a környezetéhez, mint egy őrült. Szent-Györgyi szerint őrült majmok vagyunk, mert agyunk nem képes követni

7 Az lMóz 1,26-ban elrendelt isteni parancshoz kapcsolódik ez a vers, s a mi lMóz 1,28-ban kiegészül a ű33-al. A két szó a király tevékenységét hordozza magában, Claus Westermann úgy fogalmaz, a ttfas esetében is lehetséges a király uralkodásából való eredet, noha a szó ilyen összefüggésben az Ószövetségben nem fordul elő (in: Genesis 1-11, Biblischer Kommentar Altes Testament, 2. Auflage 1976., Neukirchener Verlag des Erziehungsvereins Neukirchen-Vluyn, p. 222.). Mindkét szó jelentése: alávetni. A mi jelentheti a taposást (Jóéi 4,13), de valójában ez a szó is az udvari nyelvhasználat körébe tartozik (lKir 5,4; Zsolt 110,2). Ez azonban az lMóz 1,26-ban semmiképpen nem jelenti az állatok élelemszerzés céljából való megölését. Inkább csupán annyit, hogy az emberiség történetének kezdetén az ember a vadállatok többségével szemben kiszolgáltatott helyzetben volt, ám az embernek teremtettségénél fogva tiszte, emberi méltóságának alkotóeleme, hogy ne alávetettként értelmezze önmagát, hanem úgy, mint aki föléjük rendeltetett. Ez a fölérendeltség — nem kizsákmányolás! - megmutatkozik abban, hogy az ember az állatokkal való kapcsolatában ember marad. A háziasított állatok pl. felismerik a gazdájukat lépteiről, megismerik a hangját, és igazodnak ahhoz. A nyelvi fordulat, ‘uralkodik ’magán’ vagy ‘úrrá lesz a helyzeten’ közelíti meg leginkább annak az uralkodásnak a tartalmát, amiről itt szó van.

8 Barth, Karl: Kirchliche Dogmatik, III/4., Evangelischer Verlag A. G. Zollikon-Zürich, 1951. p. 403. Az állatok leölése tilalmának megokolása is igen figyelemreméltó, amikor így ír: ,Az óllat és az ember közelsége feltétlen magával vonja azt, hogy az ember az állat megölésével valami olyat tesz am* aZ emberöléshez nagyon hasonlít” (im. p. 401.).

A GAZDASÁGI ERKÖLCS ALAPJAI

2012/2 Sárospataki füzetek 35