Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fodor Ferenc: A gazdasági erkölcs alapjai a Mózes első könyvében
Fodor Ferenc azokat a változásokat, amikre reagálnia kellene. Ez szerinte azért van, mert nem arra fejlődött ki az évmilliók során, amire jelenleg szükség lenne. Másokat idézve azt mondja, a közlési sebesség növekedésének nagysága tízmilliószorosan növekedett, az utazási sebesség százszorosán, az adatkezelési sebesség egymilliószorosan, energiaforrásaink ezerszeresen, fegyvereink ereje egymilliószorosan, a betegségek ellenőrzésének képessége mintegy százszorosán, a népesség pedig ezerszeresen növekedett a néhány ezer esztendő előtti szintjéhez viszonyítva.9 Ezeket a sorokat S^ent-Györgyi egy 1969-ben megjelent tanulmányból idézi. Sehol sem voltak még akkor a hírközlés, az információ áramlása és a haditechnika mai mutatói. Az ember nem képes reagálni a telhetetlensége által felgyorsított világ eseményeire. A gazdasági erkölcs karikatúrája van megfestve Káin és Ábel történetében. Mindketten szorgoskodtak, megtermelték azt, ami az élethivatásukból adódott. Káin áldozatát azonban Isten nem fogadta el. Az is kiderül a szövegből, hogy miért. Azt olvassuk róla, hogy „földművelő” (lMóz 4,2) volt. A héber szöveg azonban nem csupán a foglalkozását írja le ezzel, hanem bepillantást enged a tevékenységének az ethoszába is. Talán nem állunk messze az igazságtól, ha az HÓIN *121? kifejezést a szokványos jelentésén kívül úgy is értelmezzük, hogy Káin a föld kiszolgáltatottja, mintegy a „rabszolgája” lett. Az isteni parancs a föld megművelésére vonatkozott (lMóz 2,15), ám az agrikultúrából cultus agris lett. Nem idegen ez az erkölcsi mélység korunktól sem. Közgazdászok mondják, hogy a multinacionális cégek, ha akarnának sem lennének képesek kitörni abból az öngerjesztő és egymást gerjesztő spirálból, amiben vannak. Urai a világ gazdasági folyamatainak, és mégis rabszolgák. Káin története e magyarázat szerint annak példája, hogy miképpen teszi az ember önmagát rabszolgává, s ennek milyen következményei lehetnek. Az istentelenségből testvérnélküliség, a testvérnélküliségből hazádanság lett, mert kitervelt10 11 gyilkossága után várost alapított (lMóz 4,17). Káin városalapítása megfelel Ádám és Éva Édenbeli rejtőzködésének. A város is elrejt, arcnélkülivé formál, segít feledni vagy éppen eltépni a gyökereket. A rabszolgaság témaköre okán ide kapcsolódik, hogy míg Káin önmagát, Jákob fiai a testvérüket, Józsefet tették rabszolgává (lMóz 37), aki ismaelita kereskedők révén Egyiptomba került. Keil szerint nem két különböző hagyományanyagról van szó, amikor a szöveg a kereskedőket midianitáknak11 (28a. 36) és ismaelitáknak12 (28b) említi, hanem arról, hogy a két népcsoportot gyakran összekeverték egymással. 9 Szent-Györgyi Albert: A£ őrült majom, Magvető Könyvkiadó, Alföldi Nyomda, 1989. pp. 10. 10 Káin gyilkossága nem hirtelen felindultságból fakadó emberölés volt, hanem előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság. A LXX kiegészítése erre enged következtetni, midőn Káin szájába ad egy lényeges mondatot: misn "b;, „gyerünk ki a menőre!” 11 A midianiták az Akabai-öböl keleti részén éltek, nomád arab néptörzs volt, eredetük Ábrahámnak Ketúrával való házasságára vezetődik vissza (lMóz 25,1 kk). Tevéikkel gyorsan közlekedtek, jól tájékozódtak a pusztaságban, s a lakott területeket rajtaütéseikkel fenyegették. Gedeon emlékezetes győzelmet aratott fölöttük (Bír 6,1 kk.). 12 Az ismaeliták Ismaél leszármazottainak tekintették magukat. Ismaél Ábrahámnak Hágárral, az egyiptomi rabszolganővel való kapcsolatából született (lMóz 16). Ismaél leszármazottairól annyit tudunk, hogy nyájaikból és portyáik alkalmával szerzett zsákmányból (Bír 6,3-5, v. ö. lMóz 16,12), rabszolga kereskedelemből (lMóz 37,25. 28; 39,1) éltek. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy aranygyűrűt viseltek (Bír 8,24), ld. Haag, Herbert: Bibel-Lexikon, Benziger Verlag 1968., p. 787. 36 Sárospataki Füzetek 2012/2
