Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 1. szám - KÖZLEMÉNY - Németh Balázs: Júdás az asztal alatt
NÉMETH BALÁZS Ezért kell Júdásnak is Jézus közelében maradnia akkor is, ha nem beteg volt, hanem inkább mélységesen csalódott és megkeseredett. Júdás mint botránykő Júdás azért volt csalódott — vele együtt sok kortársa is —, mert azt hitte, hogy Jézus virágvasárnapon, a diadalmas jeruzsálemi bevonuláskor a dávidi nemzeti birodalmat visszaállítja, és egy nagyszabású lázadást szervez a római megszállók ellen. Júdás — és Jézus néhány tanítványa — a „fanatikusok” egy csoportjához tartozott, akik ellenállási mozgalmat és merényleteket szerveztek a gyűlölt római megszállók ellen. Júdás úgy érezte, Jézus félrevezette, mert igehirdetéseiből és tetteiből fegyveres harcra való felhívást hallott ki. Csalódásában és dühében bosszút esküdött magában, és feljelentette Jézust a templomi adminisztrációnál. Júdás kétségkívül botránykővé lett, éspedig a szó kettős értelmében. Mert egyfelől bosszankodunk, ha kőnek ütközünk, ami talán megsebez. Júdás mély sebeket ütött a keresztyénségen, mert ez az áruló Jézus legbelső köréből származott. Másfelől nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy amikor megbotlunk egy kőben, az felhívja a figyelmünket valamire, amin normális körülmények között nem gondolkodnánk el. Júdás ugyanis ama kérdés elé állít bennünket, hogy Jézus határtalan nagy szeretetét komolyan vesszük-e vagy sem. A megütközés kövének ez a két tulajdonsága nem választható szét egymástól, mert összetartoznak. A felebaráti szeretet próbája Megütközünk Júdáson, mert fáradozásainkat megsemmisíti, hogy jók és gonoszok között éles határvonalat húzzunk. Mint jók szeretnénk magunk között maradni, ám félelem van bennünk, hogy féltve vigyázott, hófehér mellényünk koszos lesz, ha gonoszokkal vagy az úgynevezett ellenségekkel, illetve árulókkal érintkezünk. Gyakran ez a félelem ragadtatta a keresztyéneket, az egyházakat iszonyú, erőszakos cselekedetekre. Hamar feledjük, hogy a felebaráti szeretet minőségi próbája az ellenséghez való viszonyulásban mutatkozik meg. Jézus ebbe az irányba állította át a váltót, amikor a kereszten a balján megfeszített gonosztévőnek — aki ugyanazon ellenállási mozgalomhoz tartozott, mint Júdás — kegyelmet és bocsánatot ígért. Ez Júdásra is és Jézus minden ellenségére érvényes. Az ellenségtől és az állítólagosán fehér mellényük elvesztésétől való félelmükben a keresztyén emberek és az egyházak Júdás árulását formálisan kiterjesztették minden zsidóra, s ezáltal önmagukat minden felelősség alól felmentették. így igazolódtak a kirekesztés, az üldöztetés, a pogromok és a „végső megoldások” el egészen a gázkamrákig. Ezt a mechanizmust gyakorta alkalmazták más úgynevezett ellenségekre is. Napjainkban az iszlámtól való félelem terjed, és olyan sztereotípiákat használ, mint az antiszemitizmus. Jobboldali radikálisok egy éve a mauthauseni koncentrációs tábor falára egy olyan jelmondatot írtak, mely az összefüggést egyértelműen megvilágítja: „Ami atyáinknak a zsidó, az nekünk a moszümfajzat”. Jé^us elfogad bennünket, bűnösöket Júdást és minden követőjét az emberekkel való közösségből kizárni annyit jelentene, hogy önmagunk beszennyezett mellényét megtisztítandó a kapott szabadítást önmegváltássá változtatnánk, vagy jelentené egyik ismert énekünk elárulását, mely2012/1 Sárospataki füzetek 78
