Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Ősz Előd: Szőlősi Bede János Institúciói - A sárospataki könyvtár egyik korai alapítója
ŐSZ ELŐD A címlapon két latin nyelvű, Institúciót méltató disztichont olvashatunk. Mindkettő Szőlősi kézírása: Praeter apostolicas post Christi temporas chartas / Huic peperere libro saecula nulla parem. Paulus Thurius Ungarns. A másik kevésbé elterjedt, ismeretlen szerzőjű maxima: Donec erit mundus Calvini scripta manebunt, Denudantque dolos impie Papa tuos. (4. kép) Szembetűnő, hogy Szőlősi 1554-es Institúciójába is ugyanezeket másolta be. Thúri Farkas Pál méltatása meglehetősen elterjedt volt, az erdélyi könyvtárakban ma megtalálható százhat 16—17. századi Institúció-kiadás közül harmincban olvashatjuk kéziratos bejegyzésként. 28 Dárjea, Ileana ed.: FondulMigasgi — surse documentare. Álba Iulia 1998. 55., 70., 306. 68 Sárospataki füzetek 2012/1 A Donec erit mundus kezdetű disztichonnak sem a megfelelő szakkönyvekben, sem az internetes keresőprogramok segítségével nem akadtunk nyomára, csupán Szőlősi Bedő két kötetében fordul elő. Mivel mindkét helyre saját kezűleg jegyezte be, joggal feltételezhetjük, hogy ő a szerzője. A kötet latin nyelvű, tartalmi vonatkozású széljegyzetei is Szőlősi kezétől származnak. Időrendben a következő bejegyzés már a pataki oskoláé: Uber Scholae Illustris S. Patachinae, íráskép alapján 17. századi. Valószínűleg az előbb felsorolt corpusokkal együtt került az iskolába — adományozás vagy vásárlás útján — valamikor 1620 és 1623 között. Sajnos a Sárospataki Kollégiumból a gyulafehérvári Batthyaneumig vezető útját nem tudjuk rekonstruálni. A Batthyányi Ignác alapította könyvtár törzsanyaga Mi- gazzi Kristóf váci püspök gyűjteménye volt. Ennek 18. század végi inventáriumá- ban nincs benne a kötet,28 így feltételezzük, hogy az 1671-es meneküléskor még az iskola könyvtárában volt, és azzal együtt került Erdélybe. Hogy mikor került ki a bibliotékából, sajnos nem tudjuk. A possessor-bejegyzések nem árulják el, hogy lett volna a két intézményi könyvtár között más birtokosa. A kötetek ismeretében elmondhatjuk, hogy Szőlősi Bedő János Kálvin egyik késői bár, de hűséges magyar „tanítványa” volt. 13 kötetet tartalmazó — ma ismert — könyvtár-töredékében a genfi reformátor főművének két különböző kiadására lelhetünk. Ebben a korban egyeüen olyan hazai értelmiségit sem ismerünk, aki két Institúcióval rendelkezett volna. Az 1554-es kiadást valószínűleg első peregrinációjakor, Wittenbergben szerezte. Olvasmánya rávilágít teológiai orientációjára is. Ha a könyvvásárlást belehelyezzük biográfiájába, már érthető, hogy 1592-ben kizárták az egyre inkább a lutherá-
