Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az inkulturáció jelenségéről. Ont he Phenomenon of Inculturation

AZ INKULTURÁCIÓ jELÉNSÉGÉRŐL

vékenységének értelmét. Ugyanakkor, ahogy Fraser és Campolo60 felhívják arra figyelmünket, az egyház célja nem az, hogy otthon legyen a világban. Ennek vizsgálatában érdemes végiggondolnunk Izrael példáját. A kiválasztott nép feladatul kapta, hogy missziós népként szolgáljon a többi nép számára. Feladata lett Isten dicsőségének visszatükrözése azáltal, hogy a megfelelő módon kapcsolódik Istenhez, és ezt láthatóvá teszi. Ehhez Istentől kapott tudást, hogy használja, és áldást, hogy közvetítse. Az Istentől kapott kijelentésekből megtudhatták, hogyan lehet úgy viszonyulni családhoz, felebaráthoz, jövevényhez, szolgához, földhöz, munkához, hogyan kell úgy bánni a szellemi, anyagi, vallási javakkal, hogy az Isten dicsőségére mutató tanúbizonyság legyen azoknak a népeknek, amelyekkel Izrael kapcsolatba került. Mindeközben kialakult Izrael vallási-etnikus kultúrája, ami valamilyen szinten exkluzív, tehát nem kell, hogy más népek is átvegyék. Az újszövetség egyháza már nem etnikailag (is) meghatározható csoportra épül, hanem sokféle népre és csoportra. A Jézus Krisztus által közel hozott Isten országa teljességgel nem fér bele egyeden társadalmi kontextusba sem, mégis képes bármelyikben megjelenni. Az inkulturálódott evangélium inkulturálható.

Izrael népe példájának van még egy tanulsága témánk szempontjából. Miközben igyekszünk újra definiálni fogalmainkat, meg kell vizsgálnunk, mi az, ami örök, bár réginek tűnik, és mi az, ami csupán hagyományos, vagyis kultúra-termék.

Az egyházra bízott üzenet hirdetésében önértelmezésünktől függ, milyen témákat veszünk fel. Témaválasztásunkra másik oldalról hatással kell hogy legyen a világ megfigyelése is. Ez azonban nem a világ igényeinek kiszolgálását jelenti, sokkal inkább az emberi és közösségi szükségletek észrevételét. Vannak szerzők, akik meg is nevezik a témákat. Boda61 például első fontos témának a teremtés magyarázatát látja, mivel a gyökértelen világban ez mutatja fel végső emberi gyökerünket, és emberi létünk célját, vagyis küldetésünket. Természetesen igehirdetésünk középpontja nem lehet más, mint a Jézus a Krisztus állítás, de fontos beszélnünk a bibliai erkölcsi kategóriákról és értékekről is, melyek tisztán fénylenek a zűrzavar világában. Ugyanilyen lényeges a tolerancia, mely divatos fogalom, és amely a Szentírásban mégsem a normák tagadását, hanem emberséges alkalmazását jelenti.

Az üzenet témáját az is befolyásolja, hogy a vallásosság mely dimenziója számára fogalmazzuk meg azt. Fore 1162 a vallásnak négy nagy dimenzióját különbözteti meg. A kognitív dimenzióhoz a megfogalmazott, kijelentett dolgok tartoznak, az érzelmi dimenzió leginkább az egyén vallásra adott érzelmi válaszait foglalja magában, melyeket számtalan módon kifejezhet. Az erkölcsi dimenzió az életmódot határozza meg, míg a szociális olyan közösségbe kapcsol, mely identitást ad, támogat, és kötelességeket is ró az egyénre. Amikor a misszió szívesen beszélne például Isten létéről apologetikus módon, akkor leginkább az értelmi dimenziót szólítja meg, miközben elképzelhető, hogy a megszólítottnak épp az érzelmi vagy a közösségi dimenziókban megfogalmazott üzenetekre lenne szüksége. Ebből a szempontból is elengedhetetlen tehát az inkulturáció érdekében a körülöttünk levő egyének, csoportok és társadalom megfigyelése, megismerése.

60 FRASER, David A. - CAMPOLO, Tony: Soríology through the Eyes of Faith. New York, HarperCollins Publisher, 1992. 195-202.

« Boda, i.m. 179-181.

62 Forell, i.m. p.7-12.

2012/1 Sárospataki Füzetek 53