Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az inkulturáció jelenségéről. Ont he Phenomenon of Inculturation
Barnóczki Anita Mindezek a folyamatok leginkább a helyi közösségi szinteken valósulnak meg. Bár már jó ideje létezik világ-evangélizáció, ismerünk híressé vált evangélizátorokat, akik televízió csatornákon át milliókhoz szóltak, mégis igaz, hogy a misszió inkultu- rációs folyamata leginkább helyi közösségek által megy végbe. Ehhez azonban mai világunkban érdemes végiggondolni, hogy maga a gyülekezet, bár lehet, hogy évszázadok óta jelen van egy településen, mégis kultúrák közötti kulturális közegben létezik.03 Az evangélium hirdetése érdekében párbeszédben kell állnia a környező kultúrával, ezáltal működhet tanulságtevőként, bizonyságtevőként, akár úgy, hogy közösségi élete által inkarnálódik az evangélium. A képhez azonban az is hozzátartozik, hogy — ahogyan Gibbs fogalmaz — a nyugati egyházak nincsenek jól felkészülve arra, hogy megfelelően reagáljanak a helyi és globális kihívásokra, melyet a vallási és kulturális pluralizmus támaszt. „A he- lyi egyházi vezetőket arra képezték, hogy tanítói és pásztorai legyenek nyájuknak, nem pedig arra, hogy tágabb környezetük kultúrák közötti misszionáriusai legyenek. .. feladatuk továbbra is legeltetni a nyájat és működtetni az üzletet.”63 64 Összegzés Az inkulturáció jelenségének vizsgálatához legelőször tisztázni kell a kultúra fogalmát, melyet e dolgozat Niebuhrt követve a lehető legáltalánosabban, a teológiai gondolkodás számára mégis megragadhatóan így összegez: a kultúra egy közösség tagjaira jellemigő észlelési, értelmezési, értékelési és megnyilvánulási rendszer- Ez a meghatározás lehetővé teszi az általános megfogalmazásokat, de vizsgálhatóvá teszi a különféle emberi kultúrákat, azok egymásra hatását, és értelmezhető Krisztus és a kultúra, a keresztyénség és a kultúra viszonyrendszereiben is. Különféle társadalmi-kulturális kontextusokban kell az egyháznak misszióját elvégeznie, melynek feltétele a közös nyelvek megtalálása. Míg kezdetben a fordítás jelentett paradigmát az evangélium átadása számára, majd kialakultak az akkomodá- ció és indigenizáció fogalmaival leírható gyakorlatok, addig később a kontextualizá- ció és az inkarnáció segítették fogalmilag az inkulturáció mint missziói modell kialakulását. Az inkulturáció nem csupán távoli országokban végzett missziói tevékenységekben értelmezhető, de mai világunkban, európai egyházaink gyakorlatában és teológiájában is helye van. A szekularizáció, globalizáció, pluralizmus és posztmodern kifejezésekkel jellemezhető világ sajátos kontextust teremt az egyház számára, melyet úgy kell tekintenie, mintha vándorlása során egy új országba, új kultúrába érkezett volna. Küldetése teljesítéséhez meg kell vizsgálnia e kontextus jellemzőit, megkülönböztetve az igények és szükségletek területét, hogy a kor emberének valós szükségleteire reagálva inkulturálhassa a Krisztus-eseményt. Önmaga számára is meg kell fogalmaznia alapvető kérdéseket saját küldetése lényegéről, tartalmáról és módjáról, melyek átgondolása segítheti a mindennapokban egyre sürgetőbbé váló, gyülekezeti szinten és a teológia számára egyaránt kihívást jelentő problémáink megoldását igehirdetésünkkel, liturgiánkkal, missziói gyakorlatunkkal, és összességében általában egyházunk létezésének módjával kapcsolatban. 63 A missziói szemléletű gyülekezet jellemzőinek bemutatását Id. HENDRICK, John R. „Pete”: „Congregations with Missions vs. Missionary Congregations”, 302-307. 64 GlBBS, Eddie: „Church Responses to Culture Since 1985”, 159, 164. 54 Sárospataki füzetek 2012/1
