Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Brinkman, Martien E.: Kölcsönösnek tekinthető-e az antropológia és a krisztológia kapcsolata?
Brinkman, Martién e. Összefoglalásképpen azzal zárom, hogy az antropológia krisztológiai megközelítése végső soron meggyőzőbb, mint a krisztológia antropológiai megközelítése, mivel több teret enged az Isten Jézus életében megmutatkozó jelenléte átalakító karakterének. Annak érdekében, hogy megmutassuk, ez a releváns antropológiára is vonatkozik és nemcsak a krisztológiára, illetve teológiára, a krisztológia és az antropológia közötti kapcsolatnak a teológiai és a humántudományok közötti intenzív dialógus explicit tárgyává kell lennie. E nélkül a párbeszéd nélkül a krisztológiai előfeltevések pusztán a feltételezések, bizonyítadan állítások szintjén maradnak. Ahogyan J. M. Coetzee a megbocsátás krisztológiai fogalmát használja, azt jó példának tartom arra, hogyan lehet krisztológiai meglátásokat konkrét, politikai helyzetre alkalmazni. Záró következtetések Legfőbb következtetésem a krisztológia-antropológia kapcsolatát illetően az, hogy a krisztológia adja meg az antropológia sajátos jellegét, és nem fordítva. Krisztológia és antropológia kölcsönös viszonya sajátos, melyen belül a krisztológia átalakítja az alkalmazott antropológiai kategóriákat. Ezeknek a kategóriáknak (szenvedés, áldozathozatal, helyettes elégtétel, megbocsátás, igazság, remény és szeretet) a valódi jelentését csak a názáreti Jézus történetének segítségével lehet megmagyarázni, mint aki Isten hozzánk való alászállásának megtestesítője. Az antropológia krisztológiai megközelítése magában foglalja azt is, hogy az embert elsősorban krisztomorjhúí kell neveznünk. Ezt azonban meg is kell mutatni. Ez nemcsak egy állítás vagy feltételezés. Ennek más tudományokkal folytatott szerény és figyelmes párbeszéd tárgyává kell válnia egyetemeinken, akadémiáinkon stb. Ebbe a dialógusba nem elvont eszméket kell behoznunk, hanem olyan fogalmakat, amelyeket Jézus földi életéből, keresztjéből és feltámadásából vezetünk le. A rendszeres teológiának itt az újszövetséges tudósok meglátásaira kell támaszkodnia ahhoz, hogy megfogalmazhasson alapos, mindenre kiterjedő megállapításokat Jézus szavainak és cselekedeteinek jelentéséről. Éppen ezért az a keresztyén részről történő megállapítás, hogy képesek vagyunk szerepet vállalni a társadalmi vitákban, nem apriori állítás. Nem olyan állítás, amelyet előre megfogalmazunk. A keresztyének csak reménykedhetnek egy komoly és igazságos akadémiai vita kimenetelében. Tehát csakis apos^teriori következtetésről lehet szó. Kivonat A józan ész diktálta dolog a keresztyén teológiában az az állítás, hogy Krisztus konkrét emberi létezése az emberi létezés számára általánosságban is meghatározó. Krisztus megmutatja számunkra, hogy mi is valójában az emberi létezés. Ahhoz azonban, hogy megmagyarázzuk a Krisztusban való megváltás értelmét, az emberi létezésünk fogalmaira van szükségünk. Azokat a fogalmakat, amelyek Krisztus üdvözítő szerepét fogalmazzák meg, szótériológiai fogalmaknak nevezzük. Ezek a Pollak svéd filmrendező filmje. Mindkét filmben az évtizedek óta mereven rögzült körülmények között érkezik meg az áttörés, és a fennálló értékek átalakítására összpontosít. 36 Sárospataki Füzetek 2012/1
