Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 3-4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marjovszky Tibor: Egy bibliafordító válaszúton: Pákozdy László Márton
én és még valaki. A konventi sajtóosztály hajdani vezetője, a MBT volt főtitkára, aki hosszú éveken át valóban megismerte a bibliafordítás „üzemét” és a bibliakiadás minden csínját-bínját: Dr. Kádár Imre. Megismétlem, újra ott vagyunk, ahol 1947/48-ban, a jó fordulat előtt voltunk: van egy nem végleges ószövetségi szövegünk, azt kéne alig egy év alatt rohammunkával véglegezni, s hozzá még egy újszövetség-fordítást is csinálni...! Azonban: a történelem nem ismétlődik sematikusan. A MBT a maga jószántából aligha fogja megváltoztatni vagy visszavonni nagyon céltudatosan megformált és meghirdetett programját. Teljesen tisztában vagyok azzal is, hogy a MBT-ban e határozatok után szinte egyedül állok. S ugyancsak abban a két bizottságban is, amely most hozzálát, hogy végrehajtsa ezt az ítéletet az Ó- és Újszövetségen. Tökéletesebben és tervszerűbben már nem lehetett volna elszigetelni engemet. Hiszem és vallom ugyanis, hogy nem én szigeteltem el magamat. Kimondom nyíltan azt is, hogy aki ismert (már pedig néhányan ismertek), tudhatta, milyen fordulatot kell adni a dolgoknak, hogy én szinte lege artis kicsapódjam ebből a munkából. De talán ez sarkalatos technikai föltétele is a „szofort program” végrehajtásának: „babramunkára” itt nincs többé idő: kifelé, azaz fölfelé magamra maradtam. Nem titkolom: Pálfi Miklós állásfoglalását és magatartását értem legkevésbé. Jó másfél évtizeden át igen nagy egyetértésben dolgoztunk együtt a bibliafordítás területén; ő mindezeket éppen olyan jól tudja, mint én. Választhatok: részt veszek továbbra is a munkában és hallgatok a mindvégig megmaradók külön prémiuma kedvéért — mert még materiális oldala is van a dolognak —, vagy pedig félreállok, illetve számot adok meggyőződésemről. Azoknak, akiket nemcsak a „globális” gyorsaság és olcsóság, nemcsak a jubileumi célirányúság érdekel... A számadást választottam. Álláspont Először is elmondom, mi volt nekünk, eddigi Ószövetségi Szakbizottságnak, letűnt évek hosszú során át a fordítás modus procedendi-je. (Ebbe a bizottságba most én még néhai való Kállay Kálmán, Deák Jánost és Tóth Lajost is belegondolom, és természetesen Pálfi Miklóst meg Tóth Kálmánt is.) Amit mondok, nem új azoknak, akik az 1957-59-ben kelt bibliatanácsi határozatokat, meg az Ószövetségi Szakbizottság szóbeli és írásbeli jelentéseit-javaslatait ismerik. Elmondom az egyháztörténetírás és a bibliafordítás története számára. 1) A MBT-ban képviselt egyházak legfőbb testületéinek már régen ki kellett volna küldeniük azt a hivatalos bíráló bizottságot (bibliai könyvenként legalább két- két, lehetőleg különböző egyházakból való személyt), amely alapos bírálat (versről- versre menő tárgyalás) alá veszi a) az ószövetségi próbaszöveget és b) az újszövetségi próbaszöveget azután pedig jelentést tesz a fordítások használhatóságáról és végleges jellegének megszabásáról.1 Ez nem történt meg. Ki olvasott pl. az újszövetségi próbaszövegről csak egyetlenegy legalább olyan részletes kritikát, amint aminőt Varga Zsigmond J. írt a Dallos-ellért-féle rk. Újszövetség-fordításról, vagy aminő Erdős Károly Egy bibliafordító válaszúton: Pákozdy László Márton Ttt lehetett volna szóhoz juttatni más országok magyar anyanyelvű református egyházait és bibliatudósait. Ki gondolt erre! :/3 ..i Sárospataki Füzetek 143
