Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 3-4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marjovszky Tibor: Egy bibliafordító válaszúton: Pákozdy László Márton
MARJOVSZKY TIBOR volt Magyarországon az Ószövetségi Szakbizottság harmadik rendes tagja, Dr. Tóth Kálmán professzor. Az Egyetemes Konvent előzetesen őt sem tájékoztatta a terveiről: senki őt hivatalosan meg nem kérdezte nézetei felől; jegyzőkönyveket nem látott (a MBT decemberi megalakulása után ő hívta föl Pálfit; telefonon kapott tőle tájékoztatót. Hollandiai útja előtt is járt Pálfinál, az röviden tájékoztatta, hogy milyen pontokba szedve készül előterjesztést tenni a Bibliatanács februári ülésén. Az előterjesztés szövegét később ő is megkapta.) Nagyon sajnálatos, hogy ezt a két megbeszélést, a többi fontos határozattal együtt, az ő távollétében kellett megejteni. Az Ószövetségi Szakbizottság tagjai közül Pálfi Miklós volt mindenbe beavatva... Az értekezletet a kitűzött 9 óra helyett jókora késéssel kezdtük, Karasszon Dezső (az Ószövetségi Szakbizottság póttagja) és én addig végeztük ószövetségi munkánkat. Az értekezlet többi tagjai Pálfival együtt a dékániban tartottak előzetes megbeszélést... Az értekezletről nincs sok mondanivalóm. Végiggaloppozott egy sor fordítási problémán. Én hallgattam várakozva, figyelve. Egyre világosabbá vált közben, hogy itt nekem nincs mit s miért mondanom, hiszen az egyesített bizottság többsége minden lényeges kérdésben más állásponton van mind a két szövetség fordítására nézve. Az elhangzottakat álláspontom világos, nyílt elutasításának kellett vennem, jóllehet captatio benevolentiaeben (mármint formálisban) nem volt hiány. („Természetesen, ha kilépnél is, akkor is segíthetnél még nekünk... ” — mondotta egy tag. Tehát erre irányultak a dolgok ?!) Vitázzak hát ? Vagy pedig hallgassak ? Vitázni nem volt értelme, mert a tárgyi és személyi kérdések már eldőltek. Csak akkor szólaltam meg, amikor az elnök, Pröhle Károly professzor befejezhetőnek látta az értekezletet. Röviden megismételtem, amit előző nap mondtam. Az Újszövetségi Szakbizottságot tárgyi és személyi tekintetben egyoldalúnak, a tervet kivihetetlennek tartom. A beszélgetés erre újból megindult, de arról nem tudott a sok eltúlzottan udvarias fordulat meggyőzni, hogy „nincsenek lényeges differenciák”. Most már talán érthető, hogy visszaadtam zsinati előadói megbízatásomat a Zsinat elnökségének; hogy nem vállaltam egy olyan jelentés előadását, amellyel nemcsak nem értek egyet, de határozottan rossznak tartom, megvalósíthatatlannak, keresztülhajszólását pedig tragikusnak az új magyar bibliafordítás sorsára ! (Alea jacta est: a Bulletin of the United Bible Societies 1964. évi 58/59. száma 106. lapjára már odakerült a hír: az új teljes bibliafordítás 1965 végére készen lesz...) Ismétlem: a terv szakmailag lehetetlen, jó eredményhez nem vezethet ! Mert miféle megoldási lehetőség van itt? Talán az ószövetségi rész szuperrevízióját felosztják a munkatársak között ? így aztán valóban visszakanyarodnék 180 fokkal a bibliafordítás oda, ahol 1947-ben, az új kezdet előtt állt. Éppen a végső formát adják meg egy-emberek ? Ahányan csinálják, annyiféle lesz ! Ezernyi kérdést hagyott függőben Ószövetségi Szakbizottságunk. Alapvető kérdésekben kellett volna az utolsó forduló előtt határozatokat hozniuk az illetékes egyházi testületeknek. A Biblia fordításának minden lényeges kérdése van olyan fontos ügy, hogy csak testületek határozzanak benne, azok is csak kellő tájékoztatás és tanácskozás után, jól tudva mit cselekesznek... Nem tételes törvény rendeli ezt, hanem az egyházkormányzás charizmájával járna együtt. A sorsforduló most már megtörtént: a Magyar Bibliatanács tudományos tárgyi és tartalmi kérdésekben döntött (ott legsúlyosabban, ahol nem is döntött, hanem kihagyta a szükséges lépéseket) és döntött a személyi kérdésekben is. A Református Egyház Zsinata pedig ünnepi pecsétet ütött a döntésre. Csak ketten szavaztunk ellene: 142 Sárospataki füzetek 2012/3 ..1
