Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 3-4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marjovszky Tibor: Egy bibliafordító válaszúton: Pákozdy László Márton
Marjovszky Tibor Egy bibliafordító válaszúton A bibliafordításoknak is megvan a maguk kortörténete. Általában csak az eredményt látjuk, az odavezető útról nemigen van tudomásunk. Az itt közölt dokumentum ebbe nyújt bepillantást. Korkép is, amely sok mindenre rávilágít. Pákozdy László Mártonnak ez az írása — tudomásunk szerint — eddig nem jelent meg. Kommentár nélkül tesszük közzé, az olvasóra bízva a következtetések levonását. Az eredeti helyesírást megtartottuk. A közzététel a család hozzájárulásával történt. M. T. A Magyarországi Református Egyház legutóbbi, áprilisi zsinati ülése ünnepélyes deklarációt fogadott el az új bibliafordítás ügyében. (Előterjesztés a Magyar Bibliatanács munkájáról, Református Egyház, 1964/16/5. 101-102. lap.) Ezt az előterjesztést a Zsinat tagjaként nem szavaztam meg, a szavazásban a Zsinatnak csak egy tagja tartott velem. Még el sem hagytam az üléstermet, amikor máris hozzám sietett egy kis „theologus küldöttség”, hogy megkérdezze: miért nem szavaztam meg a deklarációt? Nem feleltem a kérdésükre. Azóta alig múlik el nap — bármerre járjak is - , hogy föl ne tegyék ezt a kérdést. Hetek teltek el azóta, csak illetékes személy nem érdeklődött senki, hogy miért is tettem, amit tettem. Már-már magam is csipp-csupp magánálláspontnak venném, ha az ügy nem kötelezne, hogy nyilatkozzam, most már ápertén, persze csak azoknak, akiket érdekel, hogy másfél évtizedes munka után mi kényszerített megtorpanásra a bibliafordítás munkájában. Ut 1947 óta csináltam; kezdettől fogva ügyvezető titkára voltam az Ószövetségi Szakbizottságnak, 1957 óta pedig főtitkára a Magyar Bibliatanácsnak. Erről az utóbbi tisztségről — itt nem részletezett okokból — évekkel ezelőtt (1959) lemondtam, de lemondásomat a mai napig nem tárgyalta meg a Magyar Bibliatanács: úgy tért ki a kérdés elől, hogy 1963 decemberében megszüntette a főtitkárságot és helyette jegyzőt választott Dusicza Ferenc konventi tanácsos személyében. A február-március- áprilisi események óta heteken át tusakodtam, tekinthetem-e még ezt az ügyet csak a magam személyes ügyének, vagy pedig köteles vagyok elmondani véleményemet a bekövetkezett - nem túlzók — sorsfordulóról? Megérlelődött bennem az a meggyőződés, hogy tartozom vele a magyarországi evangéliumi egyházaknak, hiszen az ő bizalmukból végeztem ezt a munkát és végül is nekik tartozom a számadással, nem pedig egyeseknek, vagy alkalmi testületeknek. 2012/3-4 SÁROSPATAKI FÜZETEK 135
