Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 3-4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marjovszky Tibor: Egy bibliafordító válaszúton: Pákozdy László Márton
M SZKY Ti BOR Mondanivalómat történeti visszapillantással kell kezdenem, hogy a sorsforduló szót megmagyarázzam. Majdnem 180 fokos fordulatról kell beszélnem, ha visszatekintünk a bibliafordítás (bibliarevízió) mostani szakaszának a kezdetére, 1947-re. Az új magyar bibliafordítás — bibliarevízióként — az első világháború után indult el a Brit és Külföldi Bibliatársulat kezdeményezésére. (Az 1908-as revideált szöveg nyomdai matricalapjai erősen megkoptak; a Bibliatársulat azt szerette volna, hogy az új matricákat megújított szövegről készítsék el. A Református és az Evangélikus Egyház akkori vezetőivel egyetértésben Czeglédy Sándort és Raffay Sándort bízták meg a revízió elvégzésével. Munkájuk gyümölcseként 1938-ban megjelent a próbabiblia. Ezt a szöveget széleskörű munkatársi gárda — bibliai könyvenként legalább két-két (evangélikus és református) hozzáértő ember — kritikailag versről-versre felülvizsgálta.) Én tulajdonképpen a munkának már ebben a stádiumában beiktatódtam, mint bíráló, mégpedig nagy bibliafordítónk Czeglédy Sándor kérésére.) A két tudós, fölhasználva a bírálatokat, tovább birkózott a szöveggel. A második világháború végén azonban mindkettő meghalt, munkájuk elárvult. Hagyatékukban szövegek maradtak. A két nagy protestáns egyház Közös Bibliabizottsága 1947. június 17-én tartott ülésében azt a határozatot hozta, hogy az Újszövetség 1938-as szövegének az átnézését és sajtó alá rendezését — röviden: revízióját — héttagú bizottságra bízza. Ezt a bizottságot meg is alakította. Az Ószövetséghez nem csinált bizottságot. A Czeglédy Sándor hagyatékában talált gép-kéziratról azt határozta a Közös Bibliabizottság: „A Közös Bibliabizottság az Ótestamentum fordítását befejezettnek nyilvánítja és kinyomatásra alkalmasnak ítéli”. Azt is elhatározta, hogy a gép-kéziratot — az esetleges és a legrövidebb idő alatt elvégezhető technikai revízió után — ki kell nyomatni. D. Dr. Ravasz László, a Közös Bibliabizottság akkori elnöke D. Dr. Kállay Kálmánt, a Debreceni Tudományegyetem ószövetségi professzorát kérte meg erre a munkára (levele kelt 1947. nov. 5-én, száma 6959/1947.) Kállay Kálmán professzor nem fogadta el ezt a megbízatást (válasza 1947. nov. 24-én). A Közös Bibliabizottság gyors munkát kívánt. Hadd idézzem ennek jellemzésére a Közös Bibliabizottság jegyzőkönyvi határozatának (4/b pont) magyarázatát Ravasz püspök leveléből: „Ezt a határozatot kétféle szempontból nézhetjük. A tisztán tudományos szempont valószínűleg arra vezetne, hogy ne hajtsuk végre ezt a határozatot, hanem az újszövetségi bizottsági munkához hasonló felülvizsgálathoz kezdjünk hozzá. A másik, a gyakorlati szempont pedig azt diktálja, hogy számoljunk a pénzzel, idővel és helyzettel. Ez a számolás pedig arra az eredményre vezet, hogy a legrövidebb idő alatt és a legkevesebb költséggel adjuk a magyar bibliaolvasó kezébe a legdurvább hibáktól megtisztított és a ma élő magyar nyelvhez közel álló szövegű bibliát... újszövetségi részében bizottsági javítással, ószövetségi részében pedig az esetleges szükséges és legrövidebb idő alatt elvégezhető technikai átnézés illetőleg javítás után.” A két szövetség összehangolására nézve a levél azt mondta, hogy: „Természetesen nem várjuk, hogy a harmonizálás messzemenő legyen”. A levélben aláhúztam néhány szót. Kiviláglik belőle az az „egyházi prakticizmus”, amely könnyedén, pénzügyi és egyéb szempontokra tekintettel túllép a theologiai, a valóban egyházi szempontokon. (A levelezést másolatban őrzöm, Kállay Kálmán néhai való atyai jóbarátom és tanártársam jóvoltából.) Érthető, hogy Kállay Kálmán nem vállalta a megbízatást. így történt, hogy 1947 december közepén Ravasz püspök megbízásából fölkeresett Dr. Koncz Sándor — aki akkor az Egyetemes Konvent tisztviselője volt -, 136 SÁROSPATAK FÜZETÜK 2í)12,C-4
