Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Brinkman, Martien E.: Kölcsönösnek tekinthető-e az antropológia és a krisztológia kapcsolata?

Brinkman, Martién e.

gunk ismeretéből. Egyébként, bár egymással sok kapocs fűzi őket össze, nem köny- nyű eldönteni, hogy melyik előzi meg és szüli magából a másikat.”17

Ez az összekapcsolódás, összetartozás már adott abban a tényben, hogy az ember Isten képmására teremtetett. Teomorfok vagyunk. Ebben a tényben nyugszik sérthetedenségünk — egyben egyenlőségünk — alapja, ahogyan azt Isten megígérte az özönvíz után: „Ami ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert.” (lMóz 9,6) Éppen ezért emberségünknek (sérthetetlenségünknek és egyenlőségünknek) transzcendentális megalapozottsága van. Ezeknek az alapvető jogoknak ez idáig még nem sikerült más meggyőző alapvetést találni.18

Következésképpen a kanadai filozófus, Charles Taylor — „Én”-ünk forrásaival kutatva — beszélhetett „az ember [természetszerűen] adott ontológiájáról”.19 „Éhünknek mint Isten képmásának tehát teremtésbeli alapja van. De hogy mit jelent teljességgel az Isten képmására teremtetni, az csak Krisztusban válik nyilvánvalóvá. Ez magában foglalja azt is, hogy nemcsak minden antropológiai, hanem minden kriszjológiai beszédünknek is körkörös a jellege az Isten-ember kapcsolatot illetően. Isten és az emberi természet fogalmának reciprok feltételezése lehet csak minden megbízható, józan krisztológia módszertani premisszája. Éppen ezért ez a körkörösség nem hiányos, nem tökéleden, hanem ép, megbízható. Egy valódi kölcsönös megegyezésről, megfeleltetésről van itt szó.20 Karl Barth krisztológiája és antropológiája kiváló példa lehet erre.

Karl Barth a teremtésről szóló tanában a következő körkörös megállapítást fogalmazza meg az emberről mint Isten képmásáról: „Nem lenne ember, ha nem lenne Isten képmása. Isten képmása azt a tényt tekintve, hogy ember.”21 Isten és ember itt szoros kapcsolatban állnak a Krisztusban való megbékülés ontológiai következményei miatt. Barth később a megbékélés tanáról írva amellett érvel, hogy ontológiai értelemben még az „elbukott”, bűnbeesett, bűnös emberi személyt sem lehet személynek nevezni Isten nélkül, mivel Istenről is leheteden úgy beszélni, mint aki Isten emberek nélkül.22

A német teológus Eberhard Jüngel két gondolatébresztő tanulmányt szánt a barthi megfogalmazás hatásának kifejtésére. Címük egyben tartalmukat is jól jelzi: „Emberség Istennek megfelelően. Észrevételek az istenképűségről mint a teológiai antropológia alapfogalmáról”, illetve „Nincs Isten ember nélkül. Barth teológiája

17 Kálvin János: A keresztyén vattás rendszere (ford. Ceglédi S., Rábold G.) (Pápa: Ref. Főiskolai Könyvnyomda, 1909. I. kötet.

18 Az „isten képmása” fogalom antropológiai kifejtését Id. M. E. Brinkman, The Tragedy of Human Freedom. The Failure and Promise of the Christian Concept of Freedom in Western Culture (Currents of Encounter 20) (Amsterdam-New York, 2003), 28. és 35. (27-36.) (‘Humankind as the Counterpart of God’). Vö. még A. Lacocque, ‘Cracks in the Wall’ in: A.LaCocque and P. Ricoeur, Thinking Biblically: Exegetical and Hermeneutical Studies Chicago — London: The University of Chicago Press, 1998), 9.: ‘So, if God is anthropomorphic, man is theomorphic’ (3-29.).

19 Ch. Taylor, Sources of the Self: The Making of Modem identity (Cambridge MA: Harvard University Press, 1989), 5.

20 W. Pannenberg, Systematische Theoogie, Bd. II (Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht 1991), 329 (316- 336: “Die Methode der Christologie”). Magyar ford. Rendszeres teológia, 2. kötet (Budapest: Osiris, 2006), 223sk (215-228: „A krisztológia módszere”).

21 K. Barth, Church Dogmatics, III/1 (Edinburgh: T. & T. Clark, 1958), 184.

22 K. Barth, Church Dogmatics IV/1 (Edinburgh: T. & T. Clark, 1956), 534.

32 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2012/1