Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Juhász Tamás: Kép és bálvány. A második parancsolat az ige egyházában
Van, ahol az igehirdetést szemléltető pannót, vetített képet, „power-point-os” bemutatót alkalmaznak. Nem csak kiegészítő „kellékek”, hanem a megszokott istentiszteleti eszközök túlzóan „szertartásos” használata is felkeltheti a gyülekezet érdeklődését, és elterelheti figyelmét a lényegről. A palástot — ha már viseljük — lehet egyszerűen hordani, de „paposán” suhogtatni is. A sákramentumi jegyeket és a klenódiumokat használni, kezünket áldásra emelni, stb. lehet egyszerűen is, de leher teátrálisan is. Míg a biologizmus és a pszichologizmus veszélye leküzdhető, mert olyan vakvágányai egyházi életünknek, amelyek céltalanságát fel lehet ismerni, és el lehet kerülni, addig a liturgizmus — úgy látom - belülről kezdi ki az igén és az igehirdetésen tájékozódó egyházi kultúránkat. Nem a vadhajtásokat nehéz nyesegetni, hanem azokat a jelenségeket felismerni, amelyek bibliai hátterük, keresztyén hagyományokhoz való kötődésük miatt kedvező elbírálást nyertek, de valójában károsak és idegenek, mert ellentmondanak a reformáció nagy vívmányának, az egyetemes papság elvének: odatolakszanak Isten közé és a hívő ember közé. Juhász Tamás Abstrakt Bild und Götzenbild Das zweite Gebot in der Kirche des Wortes These: Orientiert sich unsere Theologie und kirchliche Praxis nach der heutigen Kultur der fertigen Bilder so ist das nicht nur Verrat an der Bildung, sondern auch „vermaledeite Abgötterei“. An der Hauptfront des ehrwürdigen (leider längsr außer Betrieb gesetzten) sächsischen Gymnasiums in Mühlbach, Siebenbürgen ist der Wahlspruch dieser Schule in großen Lettern noch heute zu lesen: BILDUNG IST KRAFT. Was ist Bildung? Ich zitiere einige Definitionen, die so alt und ehrwürdig sind, wie das erwähnte Gymnasium: „Aneignung desjenigen geistigen Inhalts, welcher die Gesamtheit des geistigen Lebens der Menschheit und ihrer Interessen ausmacht (Lazarus).“ — „Die zu vollendeter Entwicklung gelangte Gestalt des inneren Menschen. Sie erscheint in der durch Unterricht und Übung erworbenen Fähigkeit zur lebendigen Teilnahme an dem geistigen Leben zunächst eines Volkes, zuhöchst der Menschheit (Paulsen).“ — „Die Fähigkeit, aus dem an und für sich roten Wissensstoff Werke des Lebens und des Geistes gestalten zu können (Volkmann).“13 Die Wurzel des Wortes ist „Bild“, und das ist nicht von ungefähr. Bildung entsteht — wie wir hörten — in einem geistigen Prozess im Selbstbewusstsein des Menschen. In diesem Prozess werden die Bilder der Welt, der uns umgebenden Wirklichkeit in die Seele geprägt, und werden daraus Begriffe. Begriffe verwandeln sich mit Hilfe unserer kommunikativen Fähigkeit und der spezifischen Kommunikationsmit- * 1 13 Siehe: Rudolf Eisler, Bildung, In: Wörterbuch der philosophischen Begriffe, Band I., Berlin, 1904, 155- 156. 1 iS Sárospataki Füzetek 20ii/s..i
