Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Juhász Tamás: Kép és bálvány. A második parancsolat az ige egyházában

KÉP ES BÁLVÁNY. A MÁSODIK PARANCSOLAT AZ IGE EGYHÁZÁBAN

ítélkezés cimkézi Zwingli, Buliinger és Kálvin követőit képrombolónak. A Heidelbergi Káté újabbkori magyarázói - köztük például Eberhard Busch - a második parancsolat kapcsán határozottan elhárítják az ilyen címkézést.3 Alfred de Quervain svájci református teológus a második parancsolat teológiai jelentőségéről írt tanulmányában a képekre vonatkozóan Luthert idézi: „Mit bánom én a képet, ha egyszer a szívem nem azon csügg! ... Viszont ha azon csüggne a mi szívünk, és azt vélnénk, hogy más fánál és kőnél többre valók ők, s azt gondoljuk: ha tiszteljük azokat, vele Istennek teszünk jót, nos, akkor nem csak pénzünktől lennénk megfosztva, hanem a lelkünk is rámenne. Ám mert nem így van, hát ne törjük kezét-lábát, ne üssük agyon a képeket - miközben a szívünk ugyanolyan tisztátalan maradna, mint azelőtt — hanem neveljük az igével az embereket arra, hogy ne bízzanak a szobrokban és képekben, mintha azok segíthetnének rajtunk, vagy mintha általuk Istennek tennénk jó szolgálatot. Mert a szívnek tudnia kell, hogy semmi más nem táplálja a kegyességet, csak Isten kegyelme és jósága.” 4

Másodszor azért tértem ki olyan részletesen a lélek értékeinek gondolkodásban, alkotásban és cselekvésben történő létrejötte kérdéseire, azért hangsúlyosom a képekből kialakuló kép-zés és kultúra jelentőségét, mert ezen a lelki-szellemi tevékenységen áll vagy bukik az ember embersége. Lelki habitusunk alakulási folyamatában a külvilág képeit bensővé tesszük, feldolgozzuk, raktározzuk, majd további előhívás, rögzítés, tisztítás, retusálás stb. Után válnak használható értékké. A világszínvonalon álló magyar agykutatás és idegélettan tudói sokat és szakszerűbben tudnának erről regélni.

Az előre gyártott és mozgó képek mai kultúrája azonban megfosztja az embert attól, hogy a gondolkodás, a képzelet és az akarás szuverén tevékenységét maga végezze, és az igazság, szépség és jóság szellemi értékeit megalkossa. Ahol a legtöbb információ képi formában jut el hozzánk, készen feldolgozva, ráadásul színesen, gyors mozgásban, csillogva és viliódzva a tévé, a számítógép, „lapító“ (lap top), okostelefon stb. képernyőjén vagy vetítővásznon, ott ezek a lelki tevékenységek lelassulnak, elsorvadnak, vagy éppen feleslegessé válnak és megszűnnek. A gondolkodó, képalkotó, emlékező, emléző és akaró ember néhány nemzedék után ellustul: képtelen lesz gondolkodni, fantáziátlanná és akarat nélkülivé válik. Egyenruhás lélek lesz belőle, előre gyártott fabábu, akit a világ legboldogtalanabb alakjává, konzum- idiótává tettek. Ahogy Czakó Gábor Kossuth-díjas közírónk mondta nemrég: „A mongol-idióta lehet boldog, a konzum-idióta sohasem lesz boldog”.

Meglepő, hogy a képi kultúra veszélyeire milyen rég felfigyeltek a szakemberek, de a társadalom mégsem hallgatott prófétai szavukra. Hatvan évvel ezelőtt, amikor mi Erdélyben még nem is ismertük a televíziót, az RGG harmadik kiadásában (1958- ban!) már ehhez hasonló volt olvasható: A televíziózás gyors elterjedése felszínre hozta annak a családi nevelésre jelentett veszélyeit. Kiderült, hogy a képernyőn mozgásban megjelenő történés vonzó-bénító ereje arra csábítja a gyermekeket, hogy a műsort folyamatosan, a fizikai kifáradás határain túl is figyelemmel kövessék, még akkor is, ha nem értik, mit látnak. Ráadásul a folytonos meredt nézés látás-sérülésekhez is vezethet. A felkínált tartalmak és formák ellenőrizetlen befogadása nemkívánatos

3 Eberhard Busch, Der Freiheit zugetan. Christlicher Glaube heute — im Gespräch mit dem Heidelberger Katechismus, Neukirchen-Vluyn, Neukirchener, 1998, 253-259.

4 (Alfred de Quervain, Das zweite Gebot in der dogmatischen Arbeit. In: Ernst Wolf szerk. Theologische Aufiätze. Karl Barth zum 50. Geburtstag, Chr. Kaiser München 1936, 191-201. 192.).

2012/3-4 Sárospataki Füzetek 113