Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Brinkman, Martien E.: Kölcsönösnek tekinthető-e az antropológia és a krisztológia kapcsolata?
Kölcsönösnek tekinthető-e...? múlja felül azt az epifániát, amelyet Jézus megtestesít. A történeti Jézus tehát lényegi szerepet tölt be, de nem merül ki vele a történelem feletti Krisztus jelentése.9 Ez egy olyan meglátás, amelyet ázsiai teológusok és művészek ismételten hangsúlyoznak — nemcsak hindu, hanem buddhista kontextusban is. Bizonyos értelemben egyetérthetünk ezzel a meglátással — Krisztus több, mint a történeti Jézus (Jn 1,1-4; Ef 1,9-10; Kol 1,15-20) —, de ha ez túlságosan az előtérbe kerül, elkerülhetetlenül Jézus földi élete jelentőségének banálissá tételéhez vezet. Panikkar számára a történeti közbenjárók, közvetítők többé-kevésbé önkényes manifesztálódásai a Szentháromság második személyének, aki az emberi és az isteni közötti (ontikus) kapcsolatot képviseli. Jelentőséggel bírnak mint megjelenések, de nem lényegesek, nem nélkülözhetetlenek a kérdéses kapcsolatra nézve. A következő kritikus kérdést tehetnénk fel: Vajon az evangéliumokban az isteni (az Atya) és a názáreti Jézus konkrét életének nem egyfajta kevésbé erőteljes identifikációjával van dolgunk, így valójában a médium (élete, embervolta) a leghitelesebb kifejezése az üzenetnek (isteni közelségnek)? Vagy azt is kérdezhetnénk, hogy vajon nem éppen ez az azonosítás állít-e bennünket az elé a megoldásra váró feladat elé, hogy tudatosítsuk magunkban az isteni jelenlétét saját történeti létezésünk határain, korlátain belül? Másképpen megfogalmazva: a történeti konkrétumba helyezett bizalom vajon nem éppen Istennek arra a vágyára adott jellemző vála- szunk-e, hogy „közöttünk akar lakozni”? (Jn 1,14)10 11 A keresztyén tradíciónak mindig is szándékában állt megmutatni, hogy Jézus földi létezése elengedhetetlen volt arra a módra nézve, ahogyan ő kapcsolatban állt az istenivel. Ha földi élete inkább hasonlított volna a Sztálinéra, a Hitlerére, a Hirohito japán császáréra, az Idi Amin ugandai diktátoréra vagy a Pol Potéra, akkor az istenivel való kapcsolatba hozatala is más lett volna. Számít tehát a földi élete. Számít, mint a konkrét emberi egzisztenciáról szóló kijelentés. A holland római katolikus teológus, Piet Schoonenberg (1911-1999) egész életében azért küzdött, hogy kellő hangsúlyt kapjon Jézus földi életének jelentősége éppen amiatt, ahogyan mint Ige (isteni Logosz) megtestesítette Istent. Megmutatta, hogy az Ige mint a „felülről kiinduló” krisztológia gyújtópontja és a Lélek mint az „alulról kiinduló” krisztológia gyújtópontja hogyan előfeltételezik egymást Jézus életében. Úgy beszél Jézusról, mint akit egész emberi egzisztenciájában „segített, támogatott az Ige és vezetett a Lélek.” „Mindkettő Isten Fiává teszi Jézust, így az Ige- és a Lélek-krisztológia ugyanúgy jogosult Jézus istenfíúságát megmagyarázni.”11 A Lélek itt azt az isteni erőt képviseli, amely inspirálta Jézust konkrét életdöntéseiben, az Ige pedig mindazt jelöli, amit a törvényből (Tóra) és a prófétáktól iste9 R. Panikkar, Trinity and the Religious Experience of Man, 53-55. 10 W. Strolz, ‘Panikkar’s Encounter with Hinduism’ in: J. D. Gort et al. (szerk.), Dialogue and Syncretism: An Interdisciplinary Approach (Currents of Encounter, Vol.I) (Amsterdam-Grand Rapids: Rodopi- Eerdmans 1989) 151. (146-152); V. Ramachandra, The Recovery of Mission: Byond the Pluralist Paradigm (Grand Rapids: Eerdmans, 1996), 87., továbbá A. Karokaran, ‘Raymond Panikkar’s Theology of Religions: A Critique,’ Vidyajyoti 59 (1994) 670. (663-672). 11 P. Schoonenberg, De Geest, het Woord en de Zoon. Theologische overdenkingen over Geest-christologie(The Spirit, the Word and the Son: Theological Reflections on Spirit Christology) (Averbode-Kampen: Altiora-Kok, 1991), 134: “In zijn hele menselijke werkelijkheid wordt Jézus door het Woord gedragen en door de Geest gedreven. Beide maken Jézus tot Zoon van God, zodat Woord- en Geest-christologie beide gelijke rechten hebben als uideg van Jézus’ goddelijk zoonschap.” 2012/1 Sárospataki füzetek 29
