Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Schweitzer Gábor: A "zsidóbérenc". Adalékok Molnár Kálmán közjogász professzor pályaképéhez
Schweitzer Gábor „idegenfajú hospeseket”, de még a királyi védelem alatt állott zsidókat is. Amiatt is esztelennek tartotta a megkeresztelkedettek zsidók közé számítását, mert a magyarok nincsenek olyan sokan, hogy kizárják maguk közül azokat, akiknek ősei „idegen faj fiai voltak”. A felvetés arra tekintettel is esztelenség, mert a zsidókérdés „legmegnyugtatóbb” megoldásának „mégiscsak” az asszimiláció tekintendő. „A törpsökös zsidóság jóformán már asszimilálódott. Efi a folyamatot nem megzavarni kell, hanem elősegíteni”. Felelőtlen izgatásnak, népszerűség-hajhászó demagógiának tartotta ugyanakkor azokat a kijelentéseket, amelyek a zsidókérdés megoldásaként a zsidó vallású magyar állampolgárok túlnyomó többségének - Molnár Kálmán becslése szerint mintegy 450 000 embernek - az országból történő kikergetését szorgalmazták. A nem éppen „kesztyűs kézyel” eljáró Német Birodalom sem tudta megvalósítani ezt. Minél szélsőségesebb és minél esztelenebb az antiszemita izgatás, minél barbárabb eszközöket vesz igénybe, illetve helyez kilátásba, annál több higgadt és „úri” gondolkodású ember undorodik meg ettől a magyar gondolatvilágtól idegen „ embervadászattól”. A cikk összegzésének szánt gondolatokat Molnár Kálmán - nyilván nem véletlenül — többes szám első személyben fogalmazta meg. tyAkik a világháború előtt harcoltunk a gazdasági liberalizmus veszélyes magvetése ellen, akik a forradalmak és a kommunizmus alatt és után nem éppen hangfogóval mondottunk bírálatot a zsidóság söpredékének az ország megrontása és tönkretétele körüli — számukkal arányban éppen nem álló - szerepléséről, egyre inkább szembenállónak érezgük magunkat az antiszemitizmus esztelen túlzásaival és szélsőségeivel, egyre nagyobb részvéttelfordulunk a határokon innen s azokon túli zsidóság felé, mint a lelki durvaság szánalomra méltó áldozatai felé. ”32 Valószínű tehát, hogy ezek a megfontolások játszottak szerepet abban, hogy az elkövetkező évek antiszemita politikájával szemben — a korábban megfogalmazott fenntartások ellenére — az általa követendőnek tartott európai és keresztény szellemben foglaljon állást. Az újabb kiállásra nem is kellett sokáig várni. IV. Alig egy esztendővel „A gyűlölet nem építő erő!” megírását követően fogadta el a törvényhozás „A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról” szóló 1938. évi XV. te.-ként ismert első zsidótörvényt33. A törvényjavaslat képviselőházi vitája kezdetekor, 1938. május 5-én hangsúlyozottan keresztény írók, művészek és tudósok illusztris csoportja tiltakozó nyilatkozatot tett közzé a „Pesti Napló”-ban. „Minket keresztény hitünk, hazafias meggyőződésünk az ország európai hitéhez és nemzeti függetlenségünkhöz való ragaszkodásunk késztet arra, hogy soha ne tágítsunk az állampolgári jogegyenlőség elvétől, amelyet történelmünk legszebb korszakában, az európai magyarság legnagyobb elméi vívtak ki” — emelték ki.34 A törvényjavaslat ugyanakkor megalázza a „keresztény középosztályt”, hiszen azt feltételezi róla, hogy az állampolgári 32 Molnár Kálmán: A gyűlölet nem építő erő! MTA Könyvtára Kézirattára, Ms 6217/253. 33 Karsai László: A magyarországi zsidótörvények és rendeletek, 1920-1944. Századok, 2004/6. szám. 1285-1304. 34 írók, művészek, tudósok deklarációja a magyar társadalomhoz és a törvényhozás tagjaihoz. Pesti Napló, 1938. május 5. Idézi Juhász Gyula: Barbár korhullám. A magyar szellemi élet és a zsidókérdés a második világháború előtt és alatt (1938-1944). In: Juhász Gyula: A háború és Magyarország 1938- 1945. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986. 66-67. 68 Sárospataki füzetek2012/2
