Sárospataki Füzetek 16. (2012)

2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Schweitzer Gábor: A "zsidóbérenc". Adalékok Molnár Kálmán közjogász professzor pályaképéhez

A „ZSIDÓBÉRENC”

jogegyenlőség elvének semmibe vételével Jogfosztástól, megszégyenítő gyámkodástól, kényszeralkalmázástól” várja megélhetése bÍ2tosítását. Feltételezi a keresztény középosztályról továbbá „azt az erkölcsi eltévelyedést” is, hogy polgártársaik megbélyegzése, valamint polgári jogaik kiforgatása árán kíván érvényesülni, illetve boldogulni.35 36 37 Egyáltalán nem meglepő, hogy a nyilatkozatot Molnár Kálmán is aláírta. A magyar jogtudományt a már nyugállományba vonult Polner Ödön közjogász professzorral együtt ők ketten képviselték a zsidótörvény ellen protestálók között. A tiltakozók kereszténységre, európaiságra és hazafiságra apelláló érvei természetesen nem tántorították el a kormányt eredeti szándékától.

Ám alighogy elfogadták az első zsidótörvényt, a kormányzat máris hozzáfogott az eddigieknél súlyosabb rendelkezéseket a jogrendbe léptető — egyúttal a korábbiakhoz képest határozottabban faji alapra helyezkedő —, „A zsidók közéleti és társadalmi térfoglalásának korlátozásáról” rendelkező 1939. évi IV. tc-ként ismert második zsidótörvény előkészítéséhez. Az újabb jogcsorbító, illetve jogfosztó intézkedésekkel szemben Molnár Kálmán 1938/1939 fordulóján Pethő Sándor lapjának, a „Magyar Nemzet”-nek a hasábjain fordult a nyilvánosság felé. „... azért, ami a magyarságnak mai sorsdöntő napjaiban történik, azért minden magyar, aki már gondolkozni tud (...) irtózatos felelősséggel tartozik. Manapság, annyiszor hangzanak felénk a fenyegetés és megfélemlítés dörgedelmes szavai és átkozpdásai, annyian írják és kiáltják: jaj a zsidóknak, de mégjajabb a keresztény zsidócsahosoknak és zsidóbérenceknek, hogy úgy érzem jelentkeznem kell. (...) Tehát kérésem a proskribáltak jegyzékét vezetőkhöz a következő. Ha netalán a nevem még nem volna feljegyezve, kérem pótlólag feljegyezni. Sohasem tartoztam és most sem tartozom az embervadászok közé”— fogalmazott, majd így folytatta: „Nem a zsidók tettek zsidócsahossá, hanem a magyartalan magyarkodók és a Krisztustól elfordult keresztények”?b A jogcsorbító rendelkezések, valamint a zsidótörvény tervezete által érvényre juttatott faji szemlélet is szöges ellentétben állt Molnár Kálmán közjogi felfogásával.

Néhány héttel később újabb cikket publikált a Magyar Nemzetben. Álláspontja szerint a társadalmi és gazdasági élet megzavart egyensúlyát kétségkívül biztosítani kell, „az indokolatlan zsidó túlsúlyt meg kell szűntetni, az igazságos arányt helyre kell állítani”, csakhogy mindezt nem azon az áron kell megvalósítani, hogy „a társadalmi béke, nyugalom és összeműködés súlyosan megzavartassék”. Helytelennek tekintette, hogy közjogi gettót létesítsenek a zsidók számára. Közjogi gettó helyett „ki kell seperni” a gettót, mégpedig felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül. A törvény szigora egyaránt sújtson le a bűncselekményt elkövető zsidókra és nem zsidókra egyaránt. Ugyanakkor a „velünk évszázados sorsközösségben élő hazafias, munkás, kifogástalan zsidóság igazságot, megértést és méltányosságot várhat tőlünk ”. A sárga folt — figyelmeztetett Molnár — annak homlokára nyom szégyenfoltot, „aki agt embertársa ruhájára kívánja akasztani”?1 A csitító és higgadt sorok ezúttal sem találtak meghallgatásra.

A második zsidótörvény parlamenti tárgyalásainak idejéről fennmaradt Molnár Kálmán irathagyatékában egy levélfogalmazvány, amelyet a liberális parlamenti ellenzék vezéregyéniségének, a zsidótörvények ellen bátran és következetesen küzdő Rassay Károlynak címzett. A levél megírását Rassay

33 Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet. Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 142.

36 Molnár Kálmán: Mindenki felelős. Magyar Nemzet, 1938. december 30.

37 Molnár Kálmán: A magyar múlt tanulságai. Magyar Nemzet, 1939. február 4.

2012/2 Sárospatak.! füzetek 69