Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Párhuzamok és hatások az első keresztyén egyházközségek és a zsidó hitközségek szervezetének fejlődésében/működésében
PÁRHUZAMOK ÉS HATÁSOK szembeállítva azt a hivatalos neológ korszellemmel, amely a rabbi hatáskörének korlátozására s a felekezet igazgatásából való kizárására irányult, s kiváltotta a rabbikar „szakszervezeti” mozgolódását. Álláspontom szerint Schweitzer Gábor sajátos visszahatást igazoló dokumentumot tár fel a zsidó és protestáns vallási közösségek jogfejlődésében, amikor idézi Diamant Gyula rabbi levelét társához, Friedlieber Ignáchoz: „Sajnálatra méltó s mélyen megszomorító felekezetűnkre nézve, hogy rabbijaink méltósága a kereskedőkből elnökké avanzsírozott egyénektől van függővé téve. Bizony tisztességet és illemet tanulhatnánk keresztény társainktól.”23 Az Egyiptomba menekült és Nagy Sándor hódítását követően a görög műveltséggel találkozó zsidóságot egy új, minden részében alaposan kiművelt, rendszerezett kultúra érintette meg, amelyet igyekezett alaposan el is sajátítani. Ennek is következményeként tudja be Komoróczy Géza: „Az egyiptomi, hellén műveltséget is szerzett, görögül beszélő zsidóság szintén összeállította görögül a maga gyűjteményét.26 Ebben a gyűjteményben (Septuaginta) jelen van az eredet (Pentateuchos), majd a történelmet ismerteti az alexandriai kánon (a korai próféták) mint történetírói könyvek formájában.2’ Démétriosz zsidó történetíró, aki IV. Ptolemaiosz (Philopator) (221-204) korában működött, már a Tóra görög fordítását idézi; Arisztobulosz arisztoteliánus filozófus, királyi nevelő az alexandriai udvarban, A mózesi törvény magyarávyita címmel kiadott kommentárját VI. Ptolemaiosz Philométórnak dedikálta (170 k.). A Septuaginta Tóra-fordítása a 2. század első negyedében a normatív szöveg rangjára emelkedett. Még a 2. században csatolták a gyűjteményhez lészusz Szirakh/Ben Szira könyvének görög fordítását (132), a Makkabeusok I—II. könyvét és néhány más, a héber kánonból végül kihagyott (úgynevezett deuterokanonikus) iratot.”28 A Templom második lerombolását követően a szétszóródó zsidóság egységének megtartását ismét a vallásos iratok, a vallásos tanítás autentikus összegyűjtése, a szóbeli tan írásba foglalása szolgálta. S ha Kr.u. 90 körül a jamniai „zsinaton” véglegesítették a palesztinai kánont, az gyakorlatilag azonos időre esik az újszövetségi könyvek kanonizálásával. Ha volt, ha nem volt jamniában zsinat, de a kanonikus iratok tekintélye már létezett. „A hit és élet vezérfonala egységbe foglalta a diaszpórába kényszerült zsidóságot, és meg is tartotta azt.”29 Tegyük hozzá: nem csak mint (nibdal) nemzetet, nem csak mint vallási közösséget, hanem a mindezek alapjául szolgáló gondolkodásmódját is. Joseph Klausner szerint a vallási és erkölcsi törvények egy színvonalra helyezése Hűiéinél érte el a csúcspontját. Az, „ami neked gyűlöletes, ne tedd embertársadnak! — ez az egész tan, a többi mindennek a kifejtése, most menj és gondolkozz el 25 26 27 28 29 25 Schweitzer Gábor: i.m. 320-321. Az idézett levél forrása Schweitzer Gábornál: Diamant Gyula levele Friedlieber Ignácnak, 1891. Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, Friedlieber Ignác hagyatéka, 85. 177. 26 Kr.e. 250 körüli időben 27 Lásd Karasszon István: i.m. 16-17. 28 Komoróczy Géza: i.m. 3. 29 Karasszon István: i.m. 19. 2012/2 Sárospataki Füzetek 49
