Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Párhuzamok és hatások az első keresztyén egyházközségek és a zsidó hitközségek szervezetének fejlődésében/működésében
SZATHMÁRY BÉLA és a benne való élet, melyet az írástudó (szófér) és a magyarázó (mébin) irányít; a két szó szynonim, egy személyt jelöl. [...] Ünnepi gyülekezetben, a bűnbánás megrázó jelenetei közt megeskette rá a népet, hogy elbocsátják a pogány nőket, kikkel összeházasodtak (Ezra 9-10 fej.), mert »összekeveredett a szent nemzetség az országok népeivel«. (9,2.) Majd általános hűségesküt fogadnak a Tórának, melyet Ezra olvasott fel egy deszkaemelvényen (Neh. 8,4.). »És olvastak a könyvben, Isten tanában, magyarázva és figyelve és megértették az írást (Neh.8,8.).« Ez az esemény, 445 tisri 24. napja, népavatás volt, mellyel a zsidó szellemtörténet új érája kezdődik. Az a jelenet a zsidóság egész későbbi, belső életének kicsinyített tükörképe: »És olvastak a könyvben, Isten tanában, magyarázva és figyelve«...azóta is csak ebben él a zsidóság.”20 A Nehémiás által megszervezett politikai közösségi életében a helytartó (pécha) a nemzetségi szervezetre épülő, a családfőkből vagy vénekből és a prófétákból álló, a geruzia elődj ének tekinthető, alkalmanként összehívott népgyűlésre támaszkodva irányította a népet. A Talmud ezt a szervezetet „nagy zsinagógaként” említi.21 Kecskeméti Ármin egy számunkra is nagyon fontos megállapítást tesz: „Nechemja államalkotó művészetében a legmesteribb vonás, hogy az ő theokratikus szervezetéből formailag hiányzik a hierarchia: minden bírói és közigazgatási tevékenység a világiak kezében. Igaz, hogy a főpap az ország legelső méltósága, s a Tóra törvénye mindennek szabályozója, de az a »formaság«, a laikus elem általános érvényesülése a közügyekben mégsem puszta külsőség, üres séma; nem maradhatott hatás nélkül a közszellemre.”22 Ez a zsidóság életében máig ható, mondhatjuk általános „alkotmányos alapelv” természetszerűen benne élt az őskeresztyén zsidók gondolkodásában is. Azt, hogy a XIX. század második felének magyar sajátos „egyházszervezeti” átalakulását követően is még mélyen élt a zsidóságban ez a gondolat, Schweitzer Gábor értékeléséből tudhatjuk, aki a kongresszust követően kialakult modelleket értékelve így ír: „Évtizedekkel később egy harmadik szervezeti modell is megszületett. Az 1869-ben bekövetkezett egyházszakadást követően ugyanis a hitközségek elenyésző hányada egyik artikulálódó országos szervezethez sem kívánt csadakozni, hangsúlyozván, hogy a kongresszus előtt fennálló helyzet — azaz a hierarchikus és centralizált egyházvezetés nemléte — számukra a jövőre nézve is megfelelő.” 23 A hosszú idő elteltével mégis országos szervezetté alakuló status quo ante hitközségek országos szövetsége24 alapszabálya 21. §-a elemzésekor további protestáns párhuzamra talál Schweitzer, amikor a világi és egyházi elnökség kapcsán utal az egyháziak és világiak egyensúlyában jelentkező szemléleti azonosság meglétére, 20 Kecskeméti Ármin: A zsidók egyetemes története a babyloniai fogságból való visszatéréstől napjainkig. Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat kiadványa, Budapest, 1927. I. kötet 14-15. 21 Lásd Kecskeméti Ármin: i.m. 16. s az általa hivatkozott: Jer. Megilla 1.5. 22 Kecskeméti Ármin: i.m. 19. 23 Schweitzer Gábor: Korszellem és karszellem. In: „A tanítás az élet kapuja.” Universitas Kiadó-Országos Főrabbi Hivatal Budapest, 1999. 320. 24 Megalakulásának ideje 1928. Lásd erről részletesen: Schweitzer József: Egy különleges magyarországi Zsidó közösség, a status quo ante. In: „Új idea, új cél keresésére szorítanak bennünket” Tanulmányok a zsidó történetírásból. Universitas Kiadó-Országos Főrabbi Hivatal Budapest, 2005. 134-141. 48 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2012/2
