Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Párhuzamok és hatások az első keresztyén egyházközségek és a zsidó hitközségek szervezetének fejlődésében/működésében
PÁRHUZAMOK ÉS HATÁSOK alatt is, hiszen mind a perzsa, mind a római uralom engedélyezte a meghódított népek hagyományos törvénykezését a perzsa, majd római fennhatóság elismerése fejében. Ugyanakkor Izrael népét is érték hatások környezetéből. Enghy Sándor az idegen vallási elemeket kutatva az ikonográfiában, ennek hasznát keresve a bibliai szöveg megértésében arra a következtetésre jut, hogy „a leletek sokfélesége mutatja, hogy Izráel vallásilag toleráns közegben élt. Ha nem így lett volna, akkor nem maradhattak volna meg semmilyen formában a sokféleség jelei. [...] Izraelnek számolnia kellett a pluralizmussal, de ikonográfiájában saját útját járta és megőrizte specifikumát, identitását. Nyilván ezért nem találkozunk Izráel Istenének ikonografikus ábrázolásával, amely egyúttal reakció is volt a pluralizmusra. Izráelt az ókori keleti környezetben nyilván érték hatások az ikonográfián keresztül. Ezeket a hatásokat közveüenül nem tudjuk bizonyítani, de amint láttuk, az ókori keleti vallások ikonográfiájának egyes elemeit sok esetben írott formában örökítik meg a bibliai szövegek, amikor üzenetüket megfogalmazzák.”17 Komoróczy Géza szerint „Az életformát a vallási hagyomány, illetve ennek mindenkori (újra-/át-) értelmezése szabta meg.” A Tóra, ‘tan’, ‘tanítás’ a perzsa korban a vallási törvény státusát nyerte el a zsidóságban. Az ókori Keleten először Xerxész beszélt isteni (Ahuramazda) eredetű törvényről (dáta) (XPh/DöÁw-felirat, 52). Ezra könyvében (7,12) Xerxész az Egek Istene (eláh semajjá) törvényére (dáta) hivatkozik. Az utóbb öt könyvre osztott gyűjtemény (gör. Pentateukhos%) tekintélyét mind a zsidók, mind a szamaritánusok sérthetetlennek tartották, a legfőbb kötelesség és erény a benne foglalt törvény buzgó követése volt a szemükben (Makkabeusok k., I, 2,27). A szent iratok héber kánonja két másik részének, a Nevűm, ‘próféták’ (Két részre osztva: “Korai próféták” (Nevűm risonim) és “Kései próféták” (Nevűm aharonim), tartalmuk szerint a történeti könyvek és a prófétai iratok és a Ketuvim, ‘iratok’ elnevezésű gyűjteményeknek az anyaga a 4. és 3. században nagyjából lezárult.18 Karasszon István értelmezése szerint Ezsdrás a Nehémiás 8-ban található törvényhozó tevékenysége nem más volt, mint az addig is létező, a különböző közösségek által alkalmazott és értelmezett törvények összegyűjtése a perzsa hatalommal történő elismertetése érdekében, eredménye az első kánon, amely egyes kommentátorok szerint tartalma alapján nem is törvény, hanem valójában történetírásként megjelenő Pentateuchos.19 Hogy így volt-e vagy sem, a tudományos viták tárgya, de egy biztos, a Törvény tisztelete és a zsidóság vallásos és közösségi életét alapvetően meghatározó jellege folytán a Tóra a gyökereit a zsidóságban még mélyebbre eresztette. Kecskeméti Ármin így írt erről: „[Ezra] Nemcsak pap, hanem írásmagyarázó=mébin (Ezr. 8,16.). Ez a fogalom a zsidóság további történetének a kiinduló pontja, hajtóereje: a Tórára alapított törvényhozás 17 Enghy Sándor: Isten népe és a környező népek vallása. Forrás: http://srta.tirek.hu/data/attachments/201 l/09/03/Isten_népe_és_a_környező_népek_ vallás.pdf 18 Komoróczy Géza: Judea története a hellénisspikus korban, www.hebraisztika.hu/attachments/00000136. pdf 3.oldal 19 Lásd a letooni trilinguis felirat értelmezését Karasszon Istvánnál: i.m. 13-15. 2012/2 Sárospataki füzetek 47
