Sárospataki Füzetek 16. (2012)
2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi köszöntésére
egyetlen elbeszélés, hanem több szálból van összeszőve, több dokumentumból van összeállítva, és ezeknek a dokumentumoknak a címe lehetett a nri^n. A Genezis 2,4 esetében például olyan rész kezdetén található, amely az első részben leírtakhoz tartozik, az ember teremtése a hatodik napon, tehát nem a hetedik nap után történt. Az elrendezés mégis azért történt így Vitringa szerint, mert Mózesnek két dokumentum állt rendelkezésére, és a hitelesség érdekében mind a két dokumentumot megőrizte. A 2,4-gyel kezdődő dokumentum szerinte egészen a 4. fejezet végéig terjed. Az ötödik fejezettel pedig már egy másik dokumentummal van dolgunk.11 Vitringa tehát a források címét véli felfedezni ebben a fogalomban. Egészen a XX. századig tartotta magát az a felfogás, hogy a nn^in előfordulásai a források felismerésében jelentős támpontok. Már nem abban az értelemben, ahogyan Vitringa vélte, inkább egy forrásnak, egy dokumentumnak a jellemzőjeként. Ez a dokumentum pedig a P volt. Ahogy Budde megállapítja, „csalhatatlan útmutató volt ez a forrás-szétválasztás atyjai számára a P-forrás feltárásában.”11 12 Budde azonban éppen azt jelezte, hogy ez a helyzet megváltozott. Még Wellhausen természetesnek tartotta, hogy a J töredékességével szemben a P egy zárt irodalmi egység, és ennek nagyon figyelemre méltó jele az egyes elbeszélések fölött rendszeresen visszatérő felirat,azffl i7in nbx, , ami máshol a Bibliában nem található. Jellemző, hogy ahol ez egy szakaszt megnyit, az előző szakasz tartalmát röviden felidézi, hogy a következővel összekapcsolja, és így egy folyamatot, egy láncolatot hozzon létre.13 A következőkben azonban már jelentős kifogásokat emelnek a kutatók azzal szemben, hogy ilyen szerepet tölt-e be ez a felirat. Újabb összefüggésben mégis találkozunk majd ismét a felirat szerkezetet mutató szerepével. Nézzük meg először azokat a kifogásokat, amelyek kétségbe vonják a felirat logikus rendszerbe tartozását. Először Eerdmans14 * és R. SmendlD vitatták, hogy ezek a feliratok vagy legalábbis azok egy része a P forráshoz tartozna. Hasonló vélekedésen van W Eichrodt16 és G. von Rád,17 akik a Papi Iratot több szálból összefont forrásnak gondolják, és a feliratot vagy azok többségét szintén nem tekintik ehhez az irathoz tartozónak. Az egyik indokuk erre az, hogy a m“!^in nem is mindig ugyanazt jelenti a üzenegy előfordulási helyen. Egyszer utódot (5,1), máskor teremtéstörténetet (2,4) vagy éppen családtörténetet (6,9) jelent. Nem egységesek azok a részek sem, amelyek fölött feliratként találhatók. Az egyik teljesen sematikusan nevek felsorolása, mint a 11,10-27, valóságos nemzetségtáblázat, a másik történet elbeszélése, ahogyan az 5. fejezettel indul. Ezen túl nem is mindenütt egyezik meg teljesen a felirat formája. Az 5,1-ben egy eltérő formával találkozunk, ott így található: rrnbin ied nr. Von Rád arra is hangsúlyt helyez, hogy a TSO könyvet, tekercset jelent, de okmányt, feljegyzést vagy listát nem. Ezzel 11 Houtman, Cornells: i.m. 50. p. 12 Budde, K. : Ella toledoth. ZAW 1914. 244. p. 13 Eissfeldt, Otto: Biblos Geneseos. in: Kleine Schriften. Dritter Band. Herausgegeben von Rudolf Seilheim und Fritz Maass. Tübingen, 1966. 459. p. 14 Eerdmans, B. D.: Alttestamentüche Studien I. Komposition der Genesis. 1908. 13 Smend, R. : Die Erzählung des Hexateuch auf ihre Qellen untersucht. 1912. 16 Eichrodt, W. : Die Qellen der Genesis von neuem untersucht. 1916. 17 Rad, G. von: Die Priesterschrift im Hexateuch. 1934. BÖRZSÖNYI JÓZSEF 16 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2012/2
