Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 3. szám - Rácsok András: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. Egy vallásfelekezet fenomenológiai és szótériológiai bemutatása - A mormon egyház tanításai
A „MORMON EGYHÁZ” FENOMENOLÓGIAI ÉS SZÖTÉRiOLÖGlAl BEMUTATÁSA A Zsolt 82,1.6 Izraelnek azon bíráiról ír, akik nem ítéltek helyesen. A zsoltáros itt felhasználja az ’eLOhilM szó különböző jelentéseit, mely emberek esetében hatalommal felruházott embert jelent. Az is világos, hogy nem voltak jó bírák, és maguk is ítélet alá estek. Ugyanúgy emberek voltak, és azok is maradtak, (7 vers), erre a legjobb bizonyíték a közelgő haláluk. A különbség az egy igaz Isten és azok között a bírák között, akiket isteneknek hívnak, nyíltan látszik az első versben, miszerint ők ugyanúgy az Istennek tartoznak elszámolással, tehát ők maguk egyáltalán nem istenek. A Prédikátor 12,7 nem arról beszél, hogy az emberek már születésük előtt léteznek Istennel. Ahhoz, hogy jól értsük ennek az igének a jelentését, két aspektusból kell látnunk az embert. Por és lélek. A port képletesen használja a testre, (lMóz 2,7; 3,19; Zsolt 104,29), a lélek pedig az emberi lélekre vonatkozik (Jakab 2,26) A szó visszatér, a lélekre is és a testre is vonatkozik. Azt mutatja, hogy az ember anyagi része visszatér a földbe, a porba, az immateriális része pedig Istenhez kerül. Az, hogy visszatérésről van szó, arra utal, hogy a lélek visszatér Istenhez, hogy várja az ítéletet, nem pedig arra, hogy visszatér oda, ahonnan leszállt a földre. A visszatérés szó inkább arra utal, hogy Isten adta az emberiségnek a lelket. A Jeremiás 1,5 arról beszél, hogy Istennek előre szándéka volt Jeremiással, nem pedig arról, hogy Jeremiás előre létezett. A hangsúly azon van, amit Isten tudott, nem azon, hogy Jeremiás mikor létezett. A Zsoltárok könyve 139. része, 16. verse szintén arra mutat rá, hogy rendezi Isten annak az életét, aki még nem létezik. A Máté 5,48 nem azt parancsolja, hogy az emberek Istenek legyenek. Fontos az ige kontextusa, a 43-47. versek arról beszélnek, hogy még az ellenségeinket is szeretni kell. A szeretet mértékéről és alkalmazásáról szól ez az igerész. Ehhez kapcsolódik az ige a „ti azért” szavakkal. Ez a szó mutatja a kapcsolódást, hogy a tökéletességre való felhívás a tökéletes szeretette való felhívással egyenlő. Olyan tökéletesen szeress, mint a te mennyei Atyád. A János 10,34 a Zsolt 82,4-et idézi. Az ’eLOhilM szó helyes fordítása ebben az esetben is hatalommal felruházott emberek (ld. fentebb). Lehet, hogy a Róm 8,16-17-ben arról olvasunk, hogy Jézussal Isten gyermekei vagyunk és örököstársai, de ez nem azt jelenti, amit a mormonok mondanak, miszerint mi magunk is istenekké válunk, hanem azt, hogy befogadtatunk, úgymond örökbe fogad minket Isten, az ő egyszülött Fia által (Róm 8,23; 9,4; Ef 1,5). C. A. biblia a% emberről Az egész emberiség Isten teremtése Adámmal és Évával kezdve. A férfi és a nő is Isten képmására teremtettek (lMóz 1,27). A hasonlóság lelki-szellemi alapú, és mindkét nemre ugyanúgy igaz. Az ember nemi megkülönböztetése egyértelműen kifejezi, hogy hasonlóságunk Istenhez nem fizikai eredetű. A bűneset után az isten- képűség pedig mint elvesztett tulajdonság feladattá válik az ember számára. Isten a férfinak és a nőnek ész szerinti gondolkodást, tudatosságot, és morális szabadságot adott. Adám és Éva úgy döntöttek, hogy megszegik az Isten parancsolatát, így tört be először a bűn a világba (lMóz 3). Ádámon keresztül, minden ember eredendően bűnös. Minden ember születésétől fogva bűnös (Róm 5,12; Zsolt 51,5). Természet szerint minden ember a méreg fia (Ef 2,3) minden remény nélkül arra, hogy magát megváltsa (Ef 2,12). Az 2011/3 Sárospatak.! füzetek 43
