Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 3. szám - Rácsok András: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. Egy vallásfelekezet fenomenológiai és szótériológiai bemutatása - A mormon egyház tanításai
RÁCSOK ANDRÁS Brigham Young és az Exodus Utah-ba Smith halála után nem volt egyértelmű, hogy ki lesz az új vezető. Sokan pl. Sidney Ridgonra gondoltak, aki egy jó ideig nagyon közel állt a prófétához, de a többnejű- ség kérdésében szembeszállt vele, és tisztes kis csapatot gyűjtött már akkor is maga mellé. Mások azonban azt szorgalmazták, hogy a hatalom nem szállhat rá csak úgy egyvalakire, inkább az egyházat vezető testületre, a tizenkettek tanácsára. Leginkább hangoztatta ezt Brigham Young, a tanács elnöke. Isten akarataként jelentette ezt be, és 1844 augusztusa után így ő lett a prófétai trón örököse.61 Az egyik legnagyobb ellenzője annak, hogy Young vegye át a vallásalapító helyét, az özvegyen maradt Emma Smith volt. Azért érdekes ezt megemlíteni, mert nemcsak, hogy megélhetési problémái miatt akadékoskodott — mivel Joseph halála után sok mindenét lefoglalták —, hanem a többnejűség kérdése váltotta ki az igazi ellenszenvet. Ezért Emma Smith és követői nem fogadták el Young vezetését és később a Missouri állambeli Independence-ben telepedtek le, ami később Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Újraszervezett Egyháza (Reorganized Church of Jesus Christ of Latter-Day Saints) lett a székhelye.62 Ennek az egyháznak mai hivatalos neve a Resztoránus Egyház. Smith halála azonban nem változtatta meg a nem-mormonok nézetét és hozzáállását Illinoisban és a közeli Missouriban sem, legfeljebb az indulatokat csillapította. A feszültség azonban megmaradt. Hogy elkerüljék a további erőszakos összeütközéseket, Young-ék terveket szőttek, hogy még nyugatabbra kellene húzódni az aranytáblák népének. így 1846 februárjában, kevesebb, mint két évvel Smith halála után elindultak az első kivándorlók nyugat felé. A konkrét cél egyelőre ismereden volt, kivéve azt az elképzelést, hogy olyan területet keresnek, ahol kevesen telepedtek még le, és sok a szabad föld.63 így vándorolt tizenötezer ember az 1700 km-es szakaszon, egészen a Nagy Sóstó vidékéig (Great Salt Lake), ahová 1847. július 24- én érkeztek. Itt teremtették meg fáradságos munkával és nagy áldozatkészséggel saját államukat, melynek később Salt Lake City lett a fővárosa. Lázas munkával a sivatagos területet és a barátságtalan tájat virágzó vidékké varázsolták.64 A lelkesedést az adta, hogy ez most már tényleg az ígéret földje volt, amit Young ünnepélyesen ki is hirdetett azokról a hegyekről, ahonnan megérkezésükkor belátták az egész területet. Elmondása szerint ezt a területet látta látomásban is, és az Úr ezen a helyen fogja elhelyezni nevét az emberek között.65 A kezdet azonban itt sem volt könnyű és problémamentes. A legnagyobb horderejű probléma Utah-ban is az volt, mint akárhol máshol eddig, Ohio-ban, Missouriban és Illinois-ban, erőszakos szembenállás a szomszédos telepesekkel, népekkel és rendészeti szervezetekkel. Utah állambeli tartózkodásuk alatt az Amerikai Hadsereg (U.S. Army) is felvonult a térségben 1857-ben Young nagy felháborodására, aki azonnali hadi intézkedéseket rendelt el, hogy visszaverje a katonai inváziót. Ennek a találkozásnak a következménye lett az ún. 1857-58-as mormon háború.66 61 Newell—Avery: i.m. 203. 62 Tucker: i.m. 69. 63 Newell-Avery: i.m. 204-206. 64 Bellinger: i.m. 308. 65 Newell-Avery: i.m. 204-206. 66 HiRSHON: The Lion of the Lord: A Biography of Brigham Young, 177-181. 22 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/3
