Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - "Teremtsünk embert!"
Őstörténetek már az istenközelséget is magunkban, amikor szellemi érintések záporoztak a lelkünkre, amelyek igazságra, bűnbánatra, emberségre akartak segíteni. Amikor a Szentírásban arról olvasunk, hogy Isten az embert saját isteni leheletével az egész teremtett világ fölé emeli, ezzel azt akarja elmondani, hogy Isten az embert önmagával hozza kapcsolatba. Bevonja a saját életébe, hordozójává, eszközévé teszi a saját lényének. Valami ilyen formán jelentkezik a mai emberi lényünkben az Isten lényege, mint ahogyan az adás megjelenik a rádiókészülékben. Megszólal benne, de nem belőle való. Mégis ez adja meg a lényegét az egésznek. Nélküle semmit nem ér az egész doboz. A rádiót éppen az teszi rádióvá, hogy megszólal benne egy kívülről jövő adás. Ugyanígy az embert is az teszi emberré, hogy megszólal benne Isten. Ügy van teremtve, hogy megszólíthatja őt Isten, és válaszolni is tud Istennek. 3) Hogyan teremtette Isten az embert? A harmadik feleletünk az, hogy a „maga képére és hasonlatosságára. ” A héber jezlam szó tulajdonképpen szobrász szakkifejezés.32 Jelent plasztikát, apró szobrot, de jelend a nagy állóképeket is, amikkel tele volt az ókori világ. Ma is 32 Az akkád falmujm) jelentése ‘szobor,’ ‘figura,’ ‘kép.’ Istenről, királyról, démonokról stb. is készítettek ilyen ‘képet.’ Hasonlóan a babiloni kultúrában, jelentheti istennek vagy embernek a szobrát, szimbólumát. A király lehetett az istenség képmása, az istenségről készített szobor pedig nem csupán képmásnak számított, hanem ő maga volt az élő isten. Az egyiptomi kultúrában hasonló értelme volt a képmásoknak. Az istenség szobra a test, melyben maga az istenség lakozik. A babiloni szobrok értelmezése kapcsán Livingstone azt Írja, hogy a szoborban jelenlévő istenség visszavonhatta jelenlétét a kiábrázolásból, ha a képét megszentségtelenítették. Újbóli jelenlétét csak bonyolult rituálékkal lehetett visszahozni (in: van der Toorn, Karel & Becking, Bob & van der Horst, Pieter W.: Dictionary of Deities and Demons in the Bible [DDD], Eerdmans Grand Rapids, Michigan Cambridge, U. K., Brill Leiden, Boston, Köln, 1999. 448. kk.). De befolyásos személyek vagy a fáraó szobra rejtett hatalmasság — Ka — tartózkodási helye. Az egyiptomi kultúrában ismeretes az isten- képűség további demokratizálódása. Nem csupán az uralkodóra vág)' befolyásos emberekre értelmezték az istenképűséget, hanem egészen általánosan emberekre is. Zimmerli közöl egy szemelvényt ezzel kapcsolatban: ® képmásai [az emberek], tagjaibóljöttek elő” (Zimmerli, Walther: Die Urgeschichte, 1. Moses 1-11, Zwingli Verlag Zürich-Stuttgart, 1967. 75.). Hogy a szobrok uralmi terület behatárolását (is) jelentették volna, vágj' fennhatóságot, azt a fentiekből direkt módon nem olvashatjuk ki. A mondat folytatásában a elműt szóban a falam tompítása olvasható ki, hogy tehát nem azonosságról falam) van szó, hanem csak hasonlóságról (cérnát), ld. Zimmerli: im. 75. Ugyanakkor azonban a kontextus vizsgálata azt mutatja, hogy a két szó tartalma még sincs ennyire messze egymástól. A elműt némelykor gyakorlatilag a falam értelmében fordul elő (lSám 6,5. 11; falam [Ez 23,14] = elműt [Ez 23,15]). De vajon hendiadionról van szó és nem többről? Papi szerző esetében nehezen képzelhető el. A LXX lMóz 1,26-ban különbséget tesz eikőn és homoiősis között, a Vulgata imago-1 és similitudo-1 említ. Jóllehet a falam és a elműt jelentése fedheti egymást (v. ö. lMóz 1,27,5,1. 3; 9,6), azonban aligha lehet véleden a 1 Móz 1,26-ban a két szó egymás mellé állítása. Feltételezzük, hogy a P, akire a pleonazmus nem jellemző, az egyes kifejezéseket tudatosan használta, valamiért mégis csak egymás mellé állította őket. Értelmezésünk szerint nem lehet egyéb, mint az, hogy a finom különbség - ami a két szó között mégis csak megvan — kifejezze a falam jelentéstartalmának tompítását a hasonlóság (elműt) irányába. A kidműtenű formula Hans Walter Wolff szerint talán attól a félreértéstől igyekszik megóvni, hogy a megfelelés csak az identitásra céloz, nem pedig a hasonlóság ellenére meglévő különbözőségekre (in: Anthropologie des Alten Testaments, 3. Auflage Chr. Kaiser München, 1977. 236.). Az ember nem direkt módon Isten képmása, hanem az isteni lényegé. Ez az értelem csendül ki a Zsolt 8,6 verséből is: „kevéssel tetted őt kisebbé, ” mert az ’alohim szó a zsoltárvers folytatásában nem 2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK49
