Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - "Teremtsünk embert!"
Bajusz Ferenc igehirdetései gyönyörködhetünk a fennmaradt darabokban. A tudósok kiderítették, hogy az ókori világban szokás volt a nagy forgalmi csomópontokon felállítani egy-egy $ceLeme.t, egy állóképet, annak az uralkodónak a hasonmását, akinek a hatalmi körébe tartozott az az út. Amikor az egyiptomi uralkodók felállítottak ilyen állóképet, az azt jelentette, hogy ez itt Egyiptom! Itt én uralkodom. Vigyázz, mert itt egyiptomi fennhatóság alatt vagy, Egyiptom törvényei szerint ítélik meg a cselekedeteidet. Ugyanígy tettek az asszírok és a babilóniaiak is. Ezt kell tudnunk, ha meg akarjuk érteni azt a kifejezést, hogy Isten az ő „képére és hasonlatosságára” teremtette az embert. Az egyiptomi fáraónak megvolt a maga hatalmi köre, oda felállíttatta a szobrait. Isten hatalmi területe ez a világ, ide áhította az embereket - a saját képmásait —, hogy jelezzék, ez a vüág Istené, ő teremtette, ő az Ura, a Gazdája, itt minden a hatalma alatt van. Mi persze magasabb rendűek vagyunk, mint az egyiptomi vagy babiloni kőszobrok. Ám ugyanaz a rendeltetésünk. Emlékeztetni a világot arra, hogy Isten helytartói, mintegy a megbízottai vagyunk. Az „Isten-képmás” tehát nem azt jelenti, hogy a láthatadan Isten is valahogyan olyan formán néz ki, mint az ember, csak sokkal nagyobb méretekben. Az istenké- pűség az ember hivatásában, rendeltetésében rejlik. Meg kell azonban állnunk ezen a ponton, mert ez az istenképűség valahol széttört a vüágban. Ki a felelős ezért? Babüonban - ahol ez a leírás keletkezett — azt mesélték az Enuma elis című eposzban, hogy Marduk, a világteremtő isten, amikor rendezte az őskáoszt, kettévágta Tiamatot, a gonosz tengeri szörnyet, és belőle teremtette meg a vüágot úgy, hogy egyik feléből az eget, a másik feléből a földet alkotta meg. Tehát a gonosz, a rossz bele van teremtve a világba végzetszerűen. Ezek után teremtette Marduk az embert. Kingu33 vérével összegyúrt vörös agyagból teremtette az istenek képére34 és hasonlatosságára. Ez a mítosz nyelvén azt jelenti, hogy az ember nem tehet arról, hogy olyan, amilyen. Halandó, hiszen a földből vétetett és bűnös, hiszen a Kingu vére (=lelke, élete) van belegyúrva. így menekül az ember a bűn problémája és a felelősség alól. Babüonban a bűn annyi, mint végzet. Az ember nem felelhet érte. Egyedül a rítussal tudja tisztázni magát. A Bibliában azonban az embernek az a feladata, hogy Istenre tekintsen. Ha rosszat tesz, nem a teremtettségben van az oka, hanem saját maga felelős érte. Istent jelent, hanem isteni lényeget. Az ember ’“lohim-szerű lénynek teremtetett. Az ember több, mint a mező virága és az ég madarai (Mt 6,26. 30; 10,31). Kiemelt szerepe van, de nem rendelkezik a teremtett világ felett teljhatalommal, mert a világ továbbra is Istené (Zsolt 24,1). Amiként a galant az ókori világban valamiképpen az istenség vagy az uralkodó reprezentánsa volt, akként az ember Isten megbízatásából, mintegy a reprezentánsaként van a többi teremtmények között. Ebben van istenképűségének tartalma. 33 Kingu Tiamat fia, majd Tiamat férfi párja Apsu halála után a férje. Tiamat nagy hatalmat adott neki, és neki adta a sorstáblát is, melyet Kingu szíjjal felerősítve a mellkasán hordozott. Marduk megakadályozta ennek a tervnek, Kingu hatalmának a kiteljesedését, ezért megölte őt. Elvette tőle a sorstáblát, melyet a jövendőben már ő hordott. A megölt Kingu vérét agyaggal összegyúrva teremtette meg az embert. 34 Az Enuma elis mítoszban szereplő Apsu (édesvízi áradás) volt az őskezdet istene, akinek Mummu Tiamattal (sós vízi áradat) közös isteni gyermeke volt Lahmu, aki után Ansar, majd Anu, következett az isteni nemzetségtáblázatban, aki Nudimmudot nemzette. Ansar istennel kapcsolatban azonban még azt olvassuk, hogy isteni gyermekét — Anu istent — önmagához hasonlatosnak alkotta gyönyörűséggel, Anu pedig Nudimmudot nemzette a maga képére. 50 SÁROSPATAK] FÜZETEK 2011/2
