Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Békési Sándor: Hit, hitvallás és egyéb tabutémák

BÉKÉSI SÁNDOR

A hitvallás ezen esztétikailag értelmezett intentio-jára utal Pál apostol Timóteus- hoz írt első levelében, amikor ezzel bíztatja a fiatal pásztort: „Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hivattattál, és spép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt” (lTim 6,12). Az esztétikai kategória használata kikerülhetetlen. A vallástétel hivatásában megélt harc szép, mert a hitvallásos élet esztétikai szempontból is mű: az elővételezett Isten országát demonstráló életmű., amely Isten és ember gyönyörűségére szolgál.

Ne csodálkozzunk azon, ha az elidegenedés társadalmában a gépnek felértékelődik a szerepe a filozófia és a teológia területén egyaránt. Eleddig tabutémának számíthatott, hiszen hitvallásaink szövegezéséből hiányzott, azonban ez nem jelentette azt, hogy lényegét tekintve a szép nem lenne összefüggésben Isten létével és történelemben végbevitt munkájával. Ennek különös megvallása évszázadokig váratott magára, s a huszadik században érett meg a helyzet arra a hitvalló kényszerre, hogy a legfontosabb hitcikkelyek közé kerüljön. Az 1967-es református hitvallás, amelyet az akkori Angliai és Welsi Kongregacionalista Egyház (ma a presbiteriánu- sokkal Egyesült Református Egyház) fogalmazott meg úgy, hogy a s%ép kategóriáját is előtérbe helyezte. A VIII. 7. cikkelyben ez így hangzik:

„H valódi emberség jele a szépség iránti érzékenység.. .Aki képességei nyomán a szépséget segíti elő, betölti Isten emberért való tervét... Azonban ahol a szépség szándékosan elhanyagoltatik vagy széttöretik, elszegényedik a világ és Isten terve gyaláztatik meg.”26

Ugyanilyen tabutéma lehet a protestáns teológia számára éppen a hitvallásainkon kívül eső mellőzöttsége okán az embert körülíró személy vagy személyiség kategóriája, noha Szentháromságistentől eredő lényegbeli teológiai valósága megkérdőjelezhetetlen az antropológia tárgyalásánál. Még tabutéma nyilvánvalóan az individualizmustól való idegenkedés miatt, de helyes teológiai értelmezése a mai ember jobb megértése szempontjából előbb-utóbb helyet követel magának hitvallásainkban. Hasonló a helyzet a kultúra fogalmával is, amely a kultuszra, valamint Isten, ember és a világ szövetségére épülve a közeljövőben megérlek a maga status confessionis7.it, amennyiben a jelenlegi nagy krízisek és átalakulások következtében az egyház lényegi megvakása továbbgondolásra szorul.

Összefoglalásként azt lehet mondani, hogy az, ami nem található föl jelenleg a hitvakásaink különböző szövegeiben, még nem biztos, hogy hitünk messziről elkerülendő tabutémája kék hogy legyen. Sőt Isten kijelentésében mindig is szereplő, lényeges elem lehet az, amelynek hitvakásos megfogalmazása várat magára a történeti időben. Az a csoda, hogy a hitvakásos irodalom tartalmi feksmerése ákandóan bővül a történelem során, azt bizonyítja, hogy7 minden kornak megvan a maga fő témája, amelyre belső kényszerből teológiai választ adni Jézus Krisztus azon kérdésén keresztül lehet, hogy „ti pedig kinek mondotok engem?”

26 Lukas Vischer (hrsg.): 'Reformiertes Zeugnis beute. Eine Sammlung neuerer Bekenntnistexte aus der reformierten Tradition. Neukirchen-Vluyn, 1988, 102. p.

92 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/1