Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Schreiber-Kovács Gergely: A reformáció Lengyelországban

ScHREIBER-KOVÁCS GERGELY Lengyelországba - az erdélyi antitrinitárius egyház kialakulásában is szerepet játszó — Blandrata György (Giorgio Blandrata vagy Jerzy Blandrata), a lengyel ariánus egy­ház másik vezéregyénisége és a kálvinisták későbbi fő ellenlábasa. Blandrata 1515- ben született Saluzzoban. 1538-ban orvosi és filozófiai doktorátust szerzett a bolo­gnai egyetemen, majd Lengyelországban Bona Sforza udvarában tevékenykedett orvosként. Innen Erdélybe utazott Jagelló Izabellához. Miután Izabella visszatért Lengyelországba, Blandrata Padovába költözött (1552), és orvosi tevékenysége mellett elkezdte megszervezni az olasz protestáns közösséget. A letartóztatásától való félelmében azonban 1557-ben családjával együtt menekülni kényszerült Pado- vából. Rövid ideig Genfben tartózkodott, ahol városi polgárságot kapott, és tagja lett a városban működő olasz protestáns gyülekezetnek. 1558-ban azonban Géni­ből is menekülni kényszerült, és ezúttal már Lengyelországban talált menedéket. Itt aktívan részt vett a kálvinista egyház életében, és Mikolaj Krzysztof Radziwill47 jó­indulatát megnyerve védelmet élvezett a svájci teológusok támadásaival szemben.48 A kis-lengyelországi kálvinista egyházra nagy hatással volt, így az seniorává válasz­totta, és döntően az ő nevéhez köthetők az 1561-es pinczówi zsinaton kezdődő vi­ták a kálvinista egyházról, melyek a későbbiekben részletezett szakadáshoz vezet­tek. Magán a szakítást jelentő zsinaton már nem vett részt, ugyanis 1562 végén Er­délybe távozott. Távozásában valószínűleg az is közrejátszott, hogy a zsinatokon nem sikerült elfogadtatnia saját hitvallását.49 Blandrata távozása után Gregorius Paulus (Grzegorz Pawel z Brzezin) vette át a mozgalom vezetését. Paulus azt val­lotta, hogy Jézus ember volt, illetve azt, hogy a halál nem választja el a testet a lé­lektől, hanem együtt maradnak mindkettő feltámadásáig. A szakítás, az ariánus egyház létrejötte A mozgalom erősödését jelzi, hogy az 1561 és 1565 között tartott kálvinista zsina­tokon folymatosan napirenden volt a Szentháromság kérdése. Az 1561-es pinczówi és az 1562-es krakkói kálvinista zsinat elvetette Blandrata és Stancaro tanait, illetve figyelmeztette az antitrinitárius reformereket tanaik veszélyességére. Az 1561 és 1569 között zajlott kálvinista, majd antitrinitárius zsinatokon történtekről a Len­gyelországból való kiűzetésük után Erdélybe menekült ariánusok Kolozsvárott fennmaradt irataiból tájékozódhatunk. A zsinatokon résztvevő személyekről és a zsinatokon elhangzott beszédekről egy ariánus szerző tudósít jegyzőkönyvszerű- en.50 A zsinatokon minden alkalommal heves viták bontakoztak ki. Ugyanakkor a jegyzőkönyvszerű tudósításokból kiderül, hogy az álláspontok szinte szemernyit sem közeledtek ezek során. Ékes bizonyítéka ennek, hogy az a nézet, amely elvetet­te Francesco Stancaro tanait, már az első, 1561-ben tartott pinczówi zsinaton kiala­kult. E zsinat határozatai között olvashatjuk a következőket: „(...) Stankar tanait — 47 Mikolaj Radziwill (1515-1565) litvániai nemes a kálvinista egyház egyik első patrónusa. Az ő nevé­hez fűződik az ún. Breszti Biblia kiadása, mely nagy hatással volt a lengyel irodalmi nyelv kialakulá­sára is. DAVIES, N.: i. m. 157. p. 4* SZCZUCKI 1 49 ZACHOROWSKI, St.: i. m. so ZACHOROWSKI, St.-. i. m. 208. p. 70 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/1

Next

/
Thumbnails
Contents