Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Schreiber-Kovács Gergely: A reformáció Lengyelországban
A REFORMÁCIÓ LENGYELORSZÁGBAN ellen) című művét, mely sajnos nem maradt fenn, de címéből és Gonesius későbbi írásaiból kikövetkeztethető, hogy mereven elutasította a Szentháromságot, és Istent úgy határozta meg, mint az Atyát, Jézust pedig mint annak elkülönülő lényegét, aki kevesebb, mint az Atya. A később kiadott (1570) 0 trgech to jest o Bogu, o Sjnu jego i Duchu smgtym című művében János Evangéliuma alapján41 42 így fogalmazza meg a fenti gondolatot: ,^5^ Atya bizonyságtétele a Fiúról azonos a^Atya bizonyságtételével magáról, mivel az Atya más valaki, úgy a% Atya bizonyságtétele is más, mint az, melyet a Fiú tesz magáról. lg)/ tehát, ha egynek tekintjük őket, akkor az Atya sem különbözps, és a Fiú sem különbözps, hanem együtt Atya is és Fiú is, úgy Krisztus hamis bizony osságtételt tesz [ti- magáról], mondván, hogy más az aki bizonyosságot tesz rr^a- ”V2 Tanait természetesen elutasították, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy az 1558-as breszti zsinaton újra előadja azokat, kiegészítve egy rövid értekezéssel, melyben a gyermekkeresztséget utasítja el.43 Habár ekkor is széles körű elutasítás fogadta tanait, mégis sikerült néhány támogatót szereznie. Ettől kezdve a kálvinista egyház igyekezett távol tartani a zsinatoktól, az 1560 májusában tartott pinczówi zsinat pedig levelet írt ismert világi patrónusainak, hogy ne támogassák tovább. Az 1561 októberében lezajlott krakkói kálvinista zsinat résztvevői között még ott találjuk a nevét,44 de valószínűleg ez volt az utolsó, melyen részt vett. Hamarosan W?g- rów lelkésze lett, és innen szervezte tovább az antitrinitárius tanokat hívő gyülekezetét egészen 1573-ban bekövetkezett haláláig.45 A Szentháromság-tagadók másik kiemelkedő alakja volt Francesco Stancaro (Franciszek Stankar). 1558-ban érkezett Lengyelországba, később pedig a héber nyelv első professzora lett Krakkóban. Érdekes, hogy krakkói professzori évei során tanítványa volt Gonesius is, aki akkoriban még (1550) hevesen támadta Stancaro reformációs propagandáját.46 Gonesius később ezzel nyerte el Pawel Holszanski püspök támogatását, melynek segítségével lehetősége adódott, hogy eljusson a padovai egyetemre. Olaszországi, majd genfi utazásairól hazatérve lépett fel először fent említett tanaival, melyek viszont már Stancaro számára voltak túl radikálisak. Stancarohoz hasonlóan Itáliából érkezett 41 „Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz. Más az a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz aZ a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam. Ti elküldtetek Jánoshoz és bizonyságot tett az igazságról. De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok. 0 az égő és fénylő szőréinek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában. De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégeznem azokat, azpk a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem. A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok." János5, 31-36, Szent Biblia azaz Istennek O és Új Testamentumában foglaltatott egész Szent írás (magyar nyelvre fordította Károli Gáspár), Magyar Biblia-Tanács, Bp. 1981. (Kiemelés a szerzőtől.) 42 „Ojcowe o Synu swiadectwo jest samego Ojca swiadectwo, aboiviem tak Ociec jest inym, iz tezjego swiadectwo jest ine, a nie toz którejest samego Sy na sobie. Bo jeslibyjedno bylo liczbq, tedy tez Ociec nie iny by byl, a iny Syn, ale tenty by byl i Ojcem, i Synem, co Chiystus falszem by swiadcgy, powiedajcic, ty iny jest Oríec, który o nim daje swiadectwo.” Piotr z GoniHza: O trzech to jest o Bogu, o Synu jego i Duchu swi^tym. In: SZCZUCKI 1: 255-256. p. (A szerző fordítása.) 43 uo.: 645. p. 44 ZACHOKOWSKI, Stanislaw. Najstarsze synody arjan polskich. In: KOT, Stanislaw (Szerk.): Refor- macje w Polsce - Organ towarzystwa do badania dziejów reformacji w Polsce. r. I. Warszawa, 1921. 45 uo. 46 SZCZUCKI 1: 644. p. 2011/1 Sárospataki füzetek 69
