Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Schreiber-Kovács Gergely: A reformáció Lengyelországban

Schrei bér-kovács Gergely

mogatójára lel.38 II. Zsigmond uralkodása alatt azonban a katolikus egyház sem tétlenkedett. Minden erejével azon volt, hogy visszaszorítsa az általa eretneknek tartott tanok terjedését, és hogy megbüntesse azoknak terjesztőit. Eretneküldözéseinek azonban számos nemes is áldozatául esett, így erősítve a nemesség ellenállását a katolicizmussal szemben. Az egyházi ítélkezés elleni nemesi elégedetlenség nem maradt eredménytelen. A király ugyanis az 1562-1563-as szejmen kinyilvánította, hogy a klérusnak csak hit dolgában van döntési joga, és az azzal kapcsolatos döntéseknek sem lehetnek polgári vagy politikai következményei. A püspöki kar tiltakozása ellenére a király nem volt hajlandó megváltoztatni álláspontját, így a nemesek körében egyre elterjedtebb lett a nem katolikus vallásgyakorlat. II. Zsigmond távlati célja egy a pápától független egységes nemzeti egyház megalkotása volt. Ennek érdekében 1555-ben Rafal Leszczynski és Hieronim Ossolinski segítségével egy nemzeti szinódust is összehívott, ám kísérlete eredménytelen maradt.39

A kálvinista egyház és a radikális reformátorok

A köznemesség tehát aló. században jelentős eredményeket ért el politikai erejének növelésében, ugyanakkor a kálvinista egyház aló. század második felében egyfajta válságperiódushoz érkezett. A reformáció terjedésével párhuzamosan ugyanis annak egymással ellentétes aspektusai is megjelentek. A vallási tolerancia teret adott a vallási radikalizmusnak is. Már a reformáló eszmék terjedésének korai szakaszában találkozhatunk olyan prédikátorokkal, akik nem elégedtek meg a katolicizmus átalakításával, hanem gyökeresen új egyházat akartak alapítani. E folyamat eredményének tekinthető gyakorlatilag a kálvinista egyház létezése is. Ugyanis a reformáció Svájcban kialakult irányzatának képviselői elsősorban azért kerültek szembe a lu- theranizmussal, mert nem elégedtek meg annak eredményeivel. Ám a Szentírás újabb és újabb értelmezései és az azok körül kibontakozott viták egyre szélesebb körnek tették lehetővé a sajátos értelmezést, és így a — nemegyszer természettudományos, filozófiai és történelmi ismeretekkel is felvértezett — teológusok újra eljutottak a Szentháromság kérdéséhez. Ekkortól kezdve a Szentháromság tagadásának tana egyre szélesebb körben kezdett elterjedni a lengyelországi kálvinista egyházon belül.

Az antitrinitárius tanok a kálvinista egyházon belül nagy feszültséget keltettek. Az 1556-os secemini kálvinista szinóduson Gonesius (Piotr z Goni^dza) kérte felvételét az egyházba. Fellépése nagy zavart keltett a zsinaton, ugyanis tézisei kimondottan a Szentháromság megkérdőjelezése köré csoportosultak. A zsinat hitvallása „plenam blasphemiarum in filium Dei et gloriam eius” miatt útnak indította, hogy Me- lanchtonnal tanácskozzon téziseiről. A wittenbergi találkozás Melanchtonnal nem alakult jól, így Gonesiusnak sürgősen el kellett hagynia a várost, ahonnan Poznanba ment. Itt nem talált követőkre, ám még ez év decemberében részt vett egy jelentős vitában, melynek eredményeként kálvinista ellenfele (Piotr Verger) egy levelében már mint egy igen veszélyes eretnekről beszél róla.40 1557-re tanait összefoglalva kiadatta Contra divinatem D. N. Jesu Christ (A mi Urunk Jézus Krisztus istensége

38 WTLLL4MS, H.George. The Radical Reformation. The Westminster Press, Philadelphia, 1962. 640-1.p.

39 Az 1555-ben Piotrkówban megtartott szejmen vetődött fel a nemzeti katolikus egyház megalkotásának lehetősége. DAVIES, N.: i. m.

40SZCZUCK1, Lech - TAZBIR, Jarws% (syerk.): Literatura arianska w Polsce XVI wieku - Antológia. „Ksi^zka i Wiedza”, Warszawa, 1959. [SZCZUCKI 1]

68 Sárospataki füzetek 2011/1