Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Schreiber-Kovács Gergely: A reformáció Lengyelországban
A reformáció Lengyelországban feljogosította a nemességet arra, hogy ellenálljon a2 uralkodónak, ha az megszegi a törvényt, és zsarnok módjára próbál kormányozni.32 A fenti privilégium ugyanakkor a politikai hatalmat az arisztokratákból álló szenátus kezéba adta, de ez a rendelkezés csak papíron létezett. A köznemesség kiváltságokért folytatott harca ekkorra az államban végrehajtandó reformok követelésével kapcsolódott össze. Ehhez a harchoz erős ideológiai hátteret biztosított Andrzej Frycz-Modrzewski: De Republica emendanda című műve, mely már felveti az állam polgárainak törvény előtti egyenlőségét (Egyes vélekedések szerint a — köztudatban a kálvinizmushoz kapcsolt — híres zsarnokölés-elmélet ideológiai hátterének kialakításában a fenti mű és az említett mielniki privilégiumokban biztosított ellenállási jog 1501-es lefektetése is szerepet játszott.).33 A köznemesség harca az 1537-es rokosz34 (ejtsd: rokos) idején újabb jelentős eredményt ért el, ugyanis ekkor I. Zsigmond a nemességtől tartva nyilatkozatot tett az 1505-ös radomi (vagy Nihil növi) alkotmány elveinek elfogadásáról.35 Látható tehát, hogy a reformáció megjelenése Lengyelországban egy olyan időszakra tehető, amikor a politikai erőviszonyok folyamatos változásának lehetünk tanúi. Az 1540-es évekre megérett a helyzet a reformokra, és a reformáció ekkorra a köznemesség ügyévé vált, amely a reformáción keresztül is igyekezett kifejezni ellenállását a központosító törekvésekkel szemben.36 Az egyház képmutatása és a klérus morális válsága mélyen felháborította a nemességet. Nyugaton szerzett műveltségükkel párosulva a reformáció eszméi veszélyes fegyverré váltak a kezükben a klérus hatalmával szemben. A nemesi ellenállás 1548-ban támogatóra talált az ekkor trónra lépő II. Zsigmond személyében. Az uralkodó támogatása alapvetően szellemi nyitottságából és a nemesség iránt érzett rokonszenvéből eredt. Könyvtárát Nyugatról beszerzett művekkel gazdagította, ő maga pedig igyekezett azt a benyomást kelteni, hogy első az egyenlők között a nemességen belül.37 Ebben hathatós segítség volt számára Bona Sforza olasz anyanyelvű gyóntatópapja, Francesco Lismanini. A Korfu szigetén született lelkipásztor ferences rendi szerzetesként kezdte egyházi pályafutását. Gyermekkorának jelentős részét Krakkóban töltötte, és itt lépett be a rendbe is. 1553-ban elhagyta Lengyelországot, és Genfbe utazott. Miután visszetért, Bona Sforza ajánlására Ochino prédikációit olvasta, majd megismerte Kálvin Institutióját is. Valószínűleg akkor ismerkedett meg a kálvinizmussal, amikor királyi megbízásra könyvek beszerzésére indult Nyugat-Európába. Távollétében arra számított, hogy miután visszatér, a király személyében új eszméinek tá32 SOBIESKI, Waclaw. Król czy tyran - Idee rokoszowe a róznowiercy za czasów Zygmunta Augusta. In: KOT, Stanislaw (szerk..): Reformacja w Posce — Organ Towarzystwa do Badania Dziejów Re- formacji w Polsce. r. IV. Warszawa, 1926. 33 uo. 34 „rokosz — az országgyűlésen megjelenő egész nemesség felkelése a király ellen (a kifejezés a magyar Rákos szóból származik, a lengyel nemesség a rákosmezei rendi országgyűlést tekintette mintának).” TOPOESK1, i. m. 112. p. 33 DAVIES, N.: i. m. 33 SZOKOLAY K: i. m. 37 Az 1562-1563-as országgyűlésen például nemesi ruhában jelent meg, így próbálván kifejezni a köznemesség iránt tanúsított szimpátiáját. Másrészről nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy Zsigmond Ágost tudatában volt annak, hogy milyen erővel bír egy nemesi rokosz. így trónja biztonságáért nagyon is érdekében állt a nemességgel ápolt jó kapcsolat. TOPOESKI, J.: i. m. 113. p., SOBIESKI, W.-. i. m. 3. p. 2011/1 Sárospataki füzetek 67
