Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Schreiber-Kovács Gergely: A reformáció Lengyelországban

Sch Reiber-Kovács Gergely

harcot az ellene irányuló mozgalommal.26 Az egyházi reakció támogatásra lelt az uralkodónál, így a husziták mozgalmát Jagelló Ulászló (1386-1434) 1424-ben — püspöki nyomásra - a wieluni edictum kiadásával megkísérelte felszámolni.27 Az edictum ellenére a huszitizmus híve lett több lengyel nemes és városi polgár is. így az ellentétek fegyveres harccá terebélyesedtek, melyeknek az 1439-es Grotniki mellett lezajlott ütközet vetett véget. A husziták táborába tartozó lovagi csapat Spytek z Melsztyn vezetésével itt csapott össze a Zbigniew Olesnicki krakkói püspök vezette csapatokkal. A csatában a husziták vereséget szenvedtek, maga Spytek z Melsztyn pedig a csatamezőn lelte halálát.28 Ezzel a győzelemmel az egyház végleg felülkerekedett a huszitizmuson, ugyanakkor azt a folyamatot, melynek a husziták voltak az előfutárai, csak elodázni tudta. Lengyelországban egyre erősebbé váltak az egyházi vagyon és politikai befolyás csökkentésére irányuló törekvések, és csupán idő kérdése volt, hogy a nemesség megtalálja e harc ideológiai alapját.

4. A. lengyelországi reformáció a kezdetektől a varsói konföderációig

A szükebb értelemben vett protestáns reformáció térhódítása, mint már említettem, a 16. század 20-as éveiben kezdődött Lengyelországban, melynek alapvetően három irányzatát különbözteti meg a tudomány: a lutheri és a kálvini alapokon nyugvót és az antitrinitarizmust, mely ugyan az előző kettőből fejlődött ki, de önálló irányzattá, és egyes területekenként eltérő egyházakká fejlődött ki.29 E három irányzat közül Lengyelország területére a lutheri reformáció érkezett meg elsőként. Terjedésében és kibontakozásában nagy szerepet játszottak a fent említett kelet-po- merániai városokban és az ország nyugati határain élő németek, akik között a kezdetektől fogva igen népszerűek voltak Luther tanai. Gdanskban mozgalmuk olyan méreteket öltött, hogy I. (Öreg) Zsigmondnak (1506-1548) erőszakkal kellett elfojtania felkelésüket a patríciusok ellen (1526).30 Itt fontos kitérnünk aló. századi lengyel belpolitikai harcok hátterére. A korszakban a legfőbb hatalmat természetesen a király birtokolta, ám a hatalomgyakorlásban erősen függött az aktív gazdasági és politikai tevékenységet folytató, egyre erősödő befolyással rendelkező középnemességtől. Ez a középnemesség igyekezett befolyásolni a politikát, és ezáltal az arisztokrácia jogait korlátozni. Mindazonáltal jellemző a mindenkori uralkodó és a nemesség közötti viszonyra, hogy már 1501-ben írásba foglalták a nemesség ellenállási jogát az ún. mielniki privilégiumban.31 Az articulus de non praestanda oboedientia

26 A huszita tanok terjedésének megakadályozására 1420-ban Mikolaj Tr^ba püspök rendeletben (Statuty) kötelezte a papokat arra, hogy jól vigyázzanak, nehogy az eretnek tanok cseh földről elterjedjenek a híveik körében.

27 Az edictum a huszitizmust felségárulásnak minősítette, és halállal sújtotta, mint minden eretnekséget. Az ediktum - vagyonelkobzás terhe mellett - kötelezte a Csehországban élő lengyeleket a hazatérésre, illetve hitük megvallására az inkvizíció előtt. TAZBIR, Jatiusz [TAZBIR 2]: Geschichte der polnischen Toleranz. Verlag Interpress, Warszawa, 1977.: 14-15 pp.

28 KOJuBUSZEWSKJ, Ka^emieig. Ruchy husyckie w Polsce i wplyw na pismiennictwo. In: KOT, Stanislaw (Szerk.): Reformacje w Polsce — Organ towarzystwa do badarba dziejów reformacji w Polsce, r. I. Warszawa, 1921.

29 McGKATH, E. A.: i. m. ill.: CHADUACK, Owerr. A reformáció. Osiris Kiadó, Bp. 1997.

30 A királyi seregek sikerében nagy szerepe volt a 8000 lovaggal a király rendelkezésére álló Jan Laskinak. TAZBIR 2: 31. p.

31 TOPOLSKI, i. m. 114. p.

66 Sárospataki Füzetek 2011/1