Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Schreiber-Kovács Gergely: A reformáció Lengyelországban
A reformáció Lengyelországban zetők között.21 Ebben az időszakban Lengyelország belső harcai döntően nem vallási törésvonalak mentén alakultak ki, ugyanakkor fontos megjegyeznünk, hogy az ország vallási és nemzetiségi sokszínűsége erősen meghatározta a reformáció időszakában történő eseményeket, változásokat és a végbemenő folyamatokat. A reformáció előestéjén — a nemzetiségek és a vallás Lengyelország a 15. század végén etnikai és vallási tekintetben is erősen heterogén volt. Mint azt a korábbiakban láttuk, eleve egy olyan királyságról van szó, amely két állam és ezen belül két markánsan elkülönülő etnikai csoport felett uralkodó per- szonáluniót alkotott. A Lengyel Királyság (a Korona) és a Litván Nagyfejedelemség lengyel, illetve litván népességén kívül pedig számtalan más etnikum alkotta a közös lengyel-litván nemzetközösséget, a Rzeczpospolitát: Az egyik legnagyobb etnikai csoportot a Nagy-Lengyelország területén élő németség alkotta. Itt a parasztság zárt etnikai tömbökben telepedett le, és a városi polgárság is döntően németajkú volt (ennek a ténynek a lutheranizmus terjedése szempontjából lett nagy a jelentősége). A városi polgárság jellemző vonása a Korona többi területén is, hogy nagy része német nemzetiségű. Ez alól Mazóvia, Ukrajna és Podlasie kivétel, ahol szinte kizárólag lengyelek, litvánok és ukránok éltek. A Litván Nagyfejedelemség területén azonban már más a helyzet. Ezt a területet ugyanis a döntően litván népesség mellett lengyelek, beloruszok, oroszok, illetve zsidó és balti származású népesség lakta. A nemzetiségi arányok területenként változatosak voltak, általánosságban azonban megállapítható, hogy a lengyelség mögött a litván, a német, egyéb szláv (orosz, belorusz, rutén, cseh) és a zsidó népesség alkotta a legnagyobb számú etnikumot.22 A nemzetiségi sokszínűség már a reformáció megjelenése előtt is hatással volt a felekezeti hovatartozásra. Az uralkodó vallás a Korona területein belül természetesen a katolikus volt. Míg ugyanez Litvánia területén a görögkeleti egyházról mondható el.23 Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy mindkét területen jelentős számú zsidó vallású lakos élt, és jelen volt a Rzeczpospolita területén az örmény egyház is.24 Egyházi és ezáltal hitelvi kérdésekben ettől függetlenül sokszínűség jellemezte a Rzeczpospolitát. Amint azt már említettem, a lengyel népesség döntően katolikus volt, míg a rutének és a Litván Nagyfejedelemség területén élők jelentős része a görögkeleti (pravoszláv) egyházhoz tartozott. A Korona és a Nagyfejedelemség területén elszórtan élő zsidóság is gyakorolhatta saját vallását, míg a keleti területeken élő tatárok iszlám hitűek voltak, az örmény egyház pedig monofizita tanokat vallott.25 Ám ezen „máshitűek” ellen a katolikus egyház nem érvényesítette befolyását, mivel létüket nem tartotta veszélyesnek saját pozícióira. Az első olyan mozgalom, amely közvetlen reakciót váltott ki a katoükus egyház részéről, a huszitizmus volt a 15. század 20-as éveiben. A cseh földről kiinduló vallási mozgalom volt az első, mely arra indította a lengyel katolikus egyházat, hogy komolyan felvegye a 21 1079-ben II. Boleslaw kivégeztette és megcsonkítana Stanislaw krakkói püspököt, amiért az élesen bírálta a királyt, és a bárókat is igyekezett fellázítani ellenük. DAVIES, N.: i. m. 73. p. 22 RING É.: i. m. 23 Az 1569-es lublini unióval létrejött unitus egyházról a későbbiekben lesz szó. 24 TAZBIR, Janus% [TAZBIR 1]: Polska w epoce odrodzenia (panstwo — spoleczenstwo — kultúra), in: „Konfrontacja historyczne” sorozat, Wiedza Powszechna, Warszawa, é.n.: 200. p. 25 TAZBIR 1: 200. p. 2011/1 Sárospataki füzetek65
