Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Schreiber-Kovács Gergely: A reformáció Lengyelországban

Schreiber- Kovác s g e rg e ly

Az 1950-es évekre egy új historiográfiai irányzat alakult ki a reformáció kutatásában. Ezt az irányzatot Wilczek politikai-ideológiai (political-ideological) modellnek nevezte el. Ennek képviselői általában ideológiai alapokon megpróbáltak a rendszer által támasztott követelményeknek megfelelni. A marxista történetírásra jellemzően a politikai-ideológiai modell kutatásainak időszakára általánosságban jellemző volt a rendszer iránti elkötelezettség, és ez alól a reformáció kutatása sem volt kivétel. Mivel a kommunista rendszer történetíróinak munkájuk során bizonyos kritériumokat be kellett tartaniuk, nem véleden, hogy folyamatosan működött bennük egyfajta öncenzúra. Mindazonáltal ekkoriban kerültek előtérbe az ariánus egyház azon törekvései, melyekben a kommmunizmus egyfajta előfutárait látták a kutatók. Kevés kivétellel nem volt köztük olyan kutató, aki a háború előtti iskola módszereihez visszanyúlva folytatta volna munkásságát.

A hatvanas évek elejétől kezdve újabb változás állt be a reformáció és a radikális reformáció kutatásában. A tudományos élet egyre inkább annak filozófiája felé kezdett fordulni. A tudósok egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a Lengyel Testvérek markáns ideológusainak felkutatására, műveik kiadására. A Wilczek által filozófiaitörténeti modellnek nevezett irányzat képviselői közül fontos kiemelnünk Lech Szczucki, Zbigniew Ogonowski és Janusz Tazbir nevét. Az ő nevükhöz fűződik a nagy múltú „Kefomacja n> Volsce” című folyóirat újraindítása 1956-ban „Odrod^enie i Veformacja tv Volsce” címmel.

Napjainkra a reformáció egyre több kutató érdeklődését kelti fel. A legújabb munkák közül érdemes kiemelnünk Slawomir Radon Z dcpejóívpolemiki antyarianskiej tv Volsce XVI-XVII wieku című munkáját, Zenon Golaszewski Bracia polscy című monográfiáját, illetve19Katarzyna Meller munkásságát és Krzysztof Gajdka kutatásait.

3. X reformááót megelő.időszak A lengyel állam és az egyház (ak)

Lengyelország nagyon korán bekerült Európa keresztény államai közé. Első keresztény uralkodója I. Mieszko (963-992 polán nagyfejedelem) 966-ben vette fel a kereszténységet, majd nem sokkal ezután megindult az egyházi hierarchia kialakítása. Fia, I. (Vitéz) Boleszláv (Boleslaw) volt az első megkoronázott lengyel vezető, ám az ő koronázása sem volt zökkenőmentes. Kezdetben ugyanis III. Ottó koronáját viselte, amivel elismerte a német-római császár fennhatóságát. Boleszláv megkoronázására 1000-ben került sor a gnieznói érsekség megalapításakor. Ezután a 11. század folyamán sorra alakultak a püspökségek az ország területén.20 Az egyházi hierarchia pedig folyamatosan épült és erősödött, míg a világi hatalom egysége csak a 14. század elején szilárdult meg. A lengyelországi egyház liturgiájának kialakulására hatással volt a szláv nyelvű népek között már a 9. század óta terjedő szláv liturgia, melyet — mint már említettem - Konstantin és Metód alkottak meg. A 12. és a 13. század folyamán az egyház befolyása folyamatosan nőtt a királyságban. A mindenkori uralkodónak hatalma megtartásához szüksége volt a püspökség támogatására, ennek ellenére nemegyszer előfordultak véres incidensek a világi és az egyházi ve19 A historiográfiai áttekintés elkészítésénél leginkább Piotr Wilczek fent említett művére támaszkodtam.

20 Püspökség alakult Krakkóban, Kolobrzegben, Wroclawban, majd később Plockban, Wloclawek és Lubusz területén. DAVIES, Norman: Lengyelország története, Osiris Kiadó, Bp. 2006. 72. p.

64 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/1