Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Csorba Dávid: A reformáció aktualitása

A REFORMÁCIÓ AKTUALITÁSA

pont, és még inkább a hit általi megigazulás dogmája, amelyben az utókor a reformáció lényegét látja, 1516-ban — egy évvel Luthert megelőzően — Zürichben Zwinglinél, de már 1511-ben a velencei diplomata és bíboros, Gasparo Contarini éleüdeáljában, a katolikus spirituálisok mozgalmában megjelent.6 Sőt régi közhely, hogy a 13—15. századi nagy reformzsinatok, a 4. (1215) és az 5. lateráni zsinat (1512—17) közti 300 év alatt, és az ezekkel párhuzamos ún. előreformátor-mozgal- mak (John Wyclifftől Jan Hus-on át a Luther-kortárs Újszövetség-fordító William Tyndale-ig) sem akartak mást, mint hasonló megújulást. Egy kortárs történész javaslata szerint a reformáció kifejezés helyett érdemesebb volna a reneszánsz átfogó fogalmát használni, és csak mint a reneszánsz egyik irányáról beszélni a jelenségről.7 Miként Anne Hudson monográfiájának címében áll: a reformáció valójában egy koraszülött jelenség.8 Hiszen a legfontosabbnak tekintett reformáció öüete, csírája már ilyen módon több mint 150 éve megfogant. A reformmozgalmak alapja, a fej és a tagok reformálása régi elképzelés volt, és Luther kezdeményezése is beleillik ebbe a sorba. Akkor a reformmozgalmak helyett miért éppen „a” Reformáció az egyetlen, amit ünnepiünk?

A történész válogat. Olyan, mint egy jó szakács: számba veszi a rendelkezésére álló anyagokat, rendezi a beszerzési útvonalakat, előkészíti a terepet, majd összeállít egy saját készítményt, legyen az tömegtermék vagy éppen egy kevesek szája íze szerinti specifikum. Állítása szerint ezekből a lehetőségekből bármit elénk adhatna, de most ezt szolgálja fel a terítékre. Mi pedig, mint az ünneplőbe öltözött vendégek elfogadhatjuk az elénk tálalt táplálékot, vagy pedig dönthetünk, s készíthetünk maguknak otthon saját felfogás szerinti remekművet. A reformációról is sokféle szellemi eledelt lehet készíteni. Hangzatos tömegterméket és felpuffasztó pamfletét. Lehet a Luther-féle „nagybetűs” Reformációról, és lehet a meg-megújuló reformmozgalmakról; az egyházon belüli és kívüli protestálókról; a nagyhatású reformerekről, forradalmárokról és a szoba csendjében emésztődő magányos gondolkodókról; az egyszeri wittenbergi eseményről és a reformációról mint folyamatról. És lehet szólni a történelmi iw-ról, hogy ha nincs reformáció, akkor mi minden történt volna másként, beleértve az angol és a francia forradalmat, Amerika megszületését vagy éppen a német gazdasági fellendülést etc.

De miért éppen a Luther-féle reformáció kapcsán? Mi a különleges üzenete 1517. október 31-ének? Másként fogalmazva alapvető kérdésünk, ha nem Luther személyére figyelünk, kik és hogyan olvasták akkor és azóta a 95 Tétek?

Akkor, a 16. század elején a 95 Tétek olvasta a baráti kör, az egyetem szellemi pezsgésében élő diák és tanárréteg, így az 1518-ban wittenbergi tanárságot vállaló, a később Praeceptor Germaniae, Németország Tanítója jelzőt kiérdemlő Philipp Me- lanchthon, és olvasta az Újszövetség-fordító Rotterdami Erasmus, társai s később vitapartnerei Luthernek, és olvasták egytől egyig a reformáció atyái, Caspar Olevia- nustól Oecolompadiuson át Bézáig. Olvasta a szász választófejedelem, Bölcs Frigyes, aki nem mellesleg a kor legnagyobb ereklyegyűjtője volt. S olvasta a pápai klientúra, Eck baráttól Albrecht, mainzi érseken és Cajetan bíboroson át egészen

6 Patrick COLLINSON, The Reformation, London, Phoenix, 2003, 91—92.

7 Peter BURKE, The European Renaissance Centres and Peripheres, Oxford, Malden, Blackwell, 1998 (The

Making of Europe).

8 Anne HUDSON, The Premature Reformation: Wicliffte Texts and Eollard History, Oxford, Clarendon, 1988.

2011/4 SÁROSPATAKI FÜZETEK 157