Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Csorba Dávid: A reformáció aktualitása
Csorba Dávid A REFORMÁCIÓ AKTUALITÁSA M iért éppen Reformáció? Minden év októberének utolsó napján emlékezünk meg a majdnem fél évezreddel ezelőtt az egyik német fejedelemségben történtekről. Egy egyetemi tanár pamfletjéről, amelyben kínos kijelentések sorjáztak olyan közmegegyezést mutató témákról, melyeket addig nem illett megkérdőjelezni. A kérdésekbe rejtett üzenet pedig nem más volt, mint a hitvalló ember szerepének biblikus újraértelmezése, a búcsúcédulák kapcsán és helyett a megigazulás és a megszentelődés fogalmainak előtérbe helyezése. Luther kora óta is annyian kísérleteztek már reformokkal kis hazánkban is, legyen az egyházi vagy éppen világi program, hogy felmerülhet bennünk a kérdés: a mai modern embernek még szüksége van reformokra? S annyi reformodét után nem volt elég a reformokból? És éppen egy ilyen ősrégi, ha nem „ósdi” fajtához kellene ragaszkodnunk? Szükségünk van egyáltalán a reformációra? A történelmi nap, 1517. október 31-e nem tűnt reformnapnak. Sőt: a hét egy napja volt csupán, még csak nem is vasárnap. Azon a szerdán a kalendáriumok és a csíziók (a korabeli meteorológia) előrejelzése szerint nem volt várható semmi különleges esemény. Berlin s Lipcse közt félúton, az Elba partján található kisváros, Wittenberg eladdig a napi ritmusát élte, míg az utókor által Bölcs Frigyesként tisztelt, a császárt választó hét választófejedelem egyike ki nem zökkentette ebből. Wittenberg ettől kezdve Szász-Anhalt tartomány központja lett, ahol a fejedelem természetesen épített egy reprezentatív rezidenciát, kastélyt és vártemplomot az Elba kanyarulatához, és 1502-ben új egyetemet is alapított. Gyakori lett a városban a lovasfelvonulással járó egyházi s világi küldöttségek látogatása; éppúgy, mint az egyetemi oktatást irányító Ágostonos-rend hegyes kapucnis, a fekete habituson bőrövet viselő szerzeteseinek vonulása a matutinumra vagy épp vecsernyére hívó harangok hangjára; s megszokottá vált az egyetemi disputáik éves rendje a vártemplom falára kiszögezett tételeikkel. Azon a napon az egyházi év rendje szerint ünnepre készülődött a város. A Vártemplom előtti piactéren a bőrzekén, prémeken, vágómarhán és magyar boron kívül a hétközi árusok portékái közt nagyobb számban jelentek meg az almák, a mécsesek és gyertyák, hiszen Mindenszentek ünnepére készült a város. A szomszéd kisvárosokban pedig a kofák lacipecsenyéinek szaga egybevegyült a búcsúcédulákat árusító domonkosok vásári látványosságával. Joachim Tetzel megtérést hirdető prédikációja köré a túlvilági boldogság pénzen megválható örömeire áhítozó tömeg gyűlt, akik Wittenbergből is áramlottak, hogy ebben részesek lehessenek. ,JMihelyt a pénz a ládikába hullik, a tisztítótűzből a lélek kiugrik' — szólt a rigmus, s pergett a sok ezüst tallér és garas. És október 31-ének estéjén, Mindenszentek ünnepének vigíliáján nagy keletje volt a közbenjárók segítségét kérő s azok segítségét kiszámítható közelségbe hozó igazolásoknak. „E mai napon, szeretteim, mindvalamennyi szenteknek emlé2011/4 SÁROSPATAKI FÜZETEK 155
