Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Szatmári Emília: Bibliaiskola és laikus kántorképző Sárospatakon 1949-51 között

BíBLlAISKLOLA ÉS I.AIKUS KÁNTORKÉPZŐ SÁROSPATAKON 1949-51 KÖZÖTT

bukkantak elő, amelyekre csak sok imádkozás után tudtunk az Igéből megnyugtató feleletet kapni. E beszélgetések sokszor a késő éjszakai órákba nyúltak bele. A férfihallgatókkal négyszemközt, a leányokkal 1-1 teológa jelenlétében folyt a beszélgetés. Igen sok kérdésre, sok lelki vívódásra kaptuk meg a választ magától az Úrtól, az O Igéjén keresztül.”62A második tanfolyam végén „morzsaszedegetést” tartottak. „Drága bizonyságtételek egész serege hangzott el, s örökké áldjuk az Urat, hogy mind az első, mind a második tanfolyamról nagyon sok komolyan döntött, hitben járó kántor indulhatott haza. Különösen a második tanfolyamon éreztük Isten Lelkének jelenlétét, s nagy alázattal, de örömmel teszünk bizonyságot arról, hogy a férfiaknak nagyobbik fele, a leányoknak teljes egésze mint Krisztus megváltott serege, szívükben az örökélet bizonyosságával térhettek haza.”63 „Többen voltunk olyanok, akik hitetlen szívvel jöttünk el erre a tanfolyamra, és itt ismertük meg Jézus Krisztust, mint a mi megváltónkat.”64 Néhány fennmaradt személyes hitvallás, bizonyságtétel is jól mutatja ezt. Szaniszló Éva (Dédes): „Én szamarat kerestem, és királyságot találtam. Mint bűnös jöttem, és mint megváltott megyek haza. Boldog vagyok azóta, mióta az Úr gyermeke vagyok. Nem tudok elég hálát adni, hogy eddig várt reám az Úr, [...] s hogy hazamenve másokat is hívogathatok.”65 Bajnok Éva (Nemesbikk): „Amikor idejöttem, nagyon bűnös voltam. Az Úr itt szólt hozzám: megváltott. Otthon is bátran teszek róla bizonyságot. Hiszem, hogy a mennyben találkozni fogunk.”66 Kiss Gyuláné: „Megkésve és megkeményedett szívvel jöttem ide. Felszabadultam, hogy Isten szolgálatába állhassak.”67 Pongrácz Katalin (Hosszúpályi): „Régebben az Úré az életem. Nekem ez a három hét egy egész szoros kézfogást jelentett. Új bűnökre mutatott rá az Úr, és megtanított ellenük harcolni.”68 Kiss Jolán (Hajdúhadház): „Még jobban megismertem az Úr szere- tetét ezen a tanfolyamon. Ennek örülök legjobban. A munka eredményét sokszor nem láttam. De nem fontos ez most számomra. Az én Uram hűsége sokkal nagyobb, minthogy elhagyna engem. Sok új testvért is kaptam.”69 Szűcs Dezső (Pest- hidegkút): „Hét éve a pesthidegkúti gyülekezet hiteden presbitere voltam. Most már hívő szívvel fogom szolgálni az Urat. Feleségem két esztendeje hívő közösség tagja. Miattam sokat kellett tűrnie, szenvednie. Sokszor kicsúfoltam. Most nehezen várom már a szerda estét, hogy odahaza találjam az »üdv ütemtervet<< teljesítő kis közösséget. [. ..] Áldom az Urat, hogy ide - nehezen bár - de felvettek, s megtörtem.”70

Hogy ezek a bizonyságtételek, vallomások nem üres szavak voltak, hanem sze- retetből és hálából fakadó cselekedeteket eredményeztek, azt a következő levél ékesen igazolja. Ritkán megadatik egy lelkigondozónak, egy lelkésznek vagy pedagógusnak, hogy konkrét visszajelzést kaphat jó gyümölcsök terméséről...

62 Jelentés, 1951. március, SRKL Kdd. IV. 4.

63 Jelentés, 1951. március, SRKL Kdd. IV. 4.

64 Beszámoló, 1951. március, SRKL Kdd. IV. 4.

65 Jelentés, 1951. március, SRKL Kdd. IV. 4.

66 Jelentés, 1951. március, SRKL Kdd. IV. 4.

67 Jelentés, 1951. március, SRKL Kdd. IV. 4.

68 Jelentés, 1951. március, SRKL Kdd. IV. 4.

69 Jelentés, 1951. március, SRKL Kdd. IV. 4.

70 Jelentés, 1951. március, SRKL Kdd. IV. 4.

2011/4 SÁROSPATAKI FÜZETEK 147