Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Szatmári Emília: Bibliaiskola és laikus kántorképző Sárospatakon 1949-51 között
SZATMÁRI EMÍLIA „Kedves Zoltán bácsi! A »Jó Öreg iskoláról<< megemlékezve írom meg e pár sort, és küldöm e kis adományt a Főiskolának. Emlékeim mindig fennmaradnak, amíg élek, azokról a kedves napokról, amit Isten jóvoltából a Főiskolán eltöltöttem. Az a sok kedves arc, akik vágyakozó szívvel részt vettek a tanfolyamokon. És legfőképpen a kedves előadók, Koncz professzor, Mátyás Ernő, Zoltán bácsi, és aki közveden, »mint testvér<<, apáskodó szeretettel köztünk volt, Kiss Zoli bácsi, mindezek az arcok sokat felidéződnek előttem, és sokat gondoltam arra, hogy jó volna még az öreg falak közt tanulni az élet Fejedelméről, Krisztusról. Mert ez a felháborodott világ csak mindig jobban elfordul az »Igazi Világosságtól<< és az Igazságtól. Amikor az öreg iskolából haza kerültem, nem sokáig lehettem otthon, mert be kellett vonulni katonának. 1950. évi virágvasárnapi gyermekkonferencia utáni nap mentem haza Sárospatakról Kecskemétre, vissza szüléimhez. És az évben április 3-tól június 15-ig voltam csak otthon. Csak egy jó másfél hónapig tudtam a gyermekmunkában dolgozni, és a Tiszteletes Úrnak segítettem a hittan tanításba is egy kicsit. De 1950. június 15-ére be kellett jönni katonának. Az államvédelmi határőrséghez hívtak be, és azóta itt teljesítek szolgálatot. Ennek már egy éve elmúlt. És itt nem hall az ember mást, mint Isten és a hit ellen való uszítást, és a sok féktelen ember durva munkáit és káromkodását. Már egyszer elküldték iskolára is, ami majdnem 6 hónapig tartott. Mint szerény földmíves fiút, és mint a szolgálatnak eleget tenni szerető egyént elküldték, hogy üsztet neveljenek belőlem. De nékem nem volt hozzá kedvem, mert a fő szempont csak azon volt, hogy Istentől eltántorítsanak, és így úgy végeztem el az iskolát kényszerből. Sok kísértések és megpróbáltatások közt telt el az iskolai idő, és telnek a mai napok is, mert kevésszer van időm és alkalmam a Szentírásból olvasni. De mégis jó azt tudni, hogy Isten kegyelmébe fogadott, és erről többször bizonyságot is kell tennem. Mert sokszor van káderozás, és mindig kell beszélni hitemről, mert csak úgy ismernek, mint papok befolyása alatt álló fel nem világosodott embert. De én azt tudom, hogy így élek a világosságban. Most kedves Zoltán Bácsi nevére küldöm ezt az egy havi illetményemet, és kérem, hogy amiért engem olyan sok anyagi segítséggel segítettek, hogy a lelki táplálékban is jobban gazdagodjak, és az Ige világosságát jobban megismerjem. Ezt az összeget tessék a Főiskola javára vagy olyan célra fordítani, ahol a legjobban szükséges. Azt mindenféleképpen tudom, hogy Isten dicsőségét fogja szolgálni ez a kis összeg is. És még az a kérésem, hogy ha mint adomány, hirdetésre kerül, a nevemet ne tessék kihirdetni. Isten legyen velünk! Szeretettel: Gyulai János, AV. őrvezető, Szatmárcseke”71 A. tanfolyam képesítése „A Sárospataki Református Kollégium Theológiai Akadémiája által rendezett tiszáninneni egyházkerületi kántorelőképző tanfolyam vizsgálóbizottságtól .........................................../1951. szám 7 1 Levél Szatmárcsekéről, SRKL Kdd. IV. 4. 148 Sárospataki füzetek 2011/4
