Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Bolvári-Takács Gábor: Harsányi István akadémiai tagajánlása, 1928
Bolvárí-Takács Gábor leményekzt. Az igazán befolyásos személyiségek viszont — meglepő módon — nem az egyetemen dolgoztak. így Badics Ferenc (1854—1939,1.1. 1894, r. t. 1910, t. t. 1926) „az irodalomtörténészek nesztora és az Akadémiai Bizottság elnöke” 1882-től gimnáziumi tanár, 1894-től igazgató, 1914—1919-ben tankerületi főigazgató volt. Pintér Jenő (1881-1940,1. t. 1916, r. t. 1928), aki „több kísérleten át képviselte azt az önmagában véve helyes, pozitív törekvést, hogy az egyre halmozódó részleteket végre szintézisbe kell összefogni” 1919-től budapesti tankerületi főigazgató, 1923-tól az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság elnöke volt. 1912—32-ben az Irodalomtörténet alapító főszerkesztője. A szegedi egyetem 1935-ben hívta meg c. rendkívüli tanárnak. Nem volt igazi irodalomtörténész Szász Károly (1865—1950, 1. t. 1922, r. t. 1940) sem, inkább „kritikus, aki szépirodalommal is foglalkozott, különösen Ady értékelésében foglalt el élesen konzervatív jobboldali álláspontot”. Szász 1888-tól a VKM tisztviselője, 1910-től országgyűlési képviselő, sőt 1917-18- ban a képviselőház elnöke volt. Az I. világháború után a Budapesti Hírlap és 8 Órai Újság belső munkatársaként dolgozott. S végül Kéky Lajos (1879—1946,1. t 1924, r. t. 1941) irodalomtörténészről szólunk, aki „konzervatív alapállású, a puszta adatszerűség értelmében vett pozitivista dolgozataiban”. 1915-től oktatott a budapesti egyetemen, emellett 1917-41-ben az Színművészeti Akadémia tanáraként működött. Mindezek alapján — a szakmai munkásságok mai értékelésétől függetlenül — az látszik, hogy a Harsányit jelölők fontos tudományszervezési pozíciókat (akadémiai bizottsági és tanügy-igazgatási tisztségek, szerkesztőségek) töltöttek be, így befolyásuk reálissá tette a siker lehetőségét. Amint az ajánlásból kitűnik, a jelölők számára az akadémiai tagság legkomolyabb indokát a Kazinczy-levelezés 22. kötete jelentette. Ez nem véletlen, hiszen az Irodalomtörténeti Bizottság keretében külön Kazinczy-bizottság működött, „amelynek föladata Kazinczy Ferenc összes munkáinak és teljes levelezésének a tudomány igényeinek megfelelő kiadása” volt.34 Mindez bizonyítja, hogy Harsányi szakmai tekintélyét az Akadémián elismerték, különösen, ha figyelembe vesszük az osztályülésen elhangzott előadását, amely — tartalmilag — akár előrehozott székfoglalónak is tekinthető. Az ilyen előadások rendjét ugyanis az Ügyrend igen szigorúan szabályozta: a „nem-akadémikusok, kik valamely értekezést az Akadémiai előtt fel kívánnak olvastatni, azt csak a zárt osztályülés helybenhagyásával, s valamelyik osztálybeli tag útján tehetik. Ha pedig személyesen akarnak előadást tartani, erre első ízben az Akadémia engedélyét kell kikérniök, melyet az illető osztály előterjesztése alapján, az összes ülés ad meg.”35A megtartott előadás ténye tehát azt jelzi, hogy Harsányi neve, a tagválasztásra készülve, már nemcsak az I. osztályhoz tartozó akadémikusok előtt volt ismert. Harsányi gondolatai a jelölése előtti hetekben is a Kazinczy-kötet körül forogtak. Január 6-án írt levelet Balogh Jenő akadémiai főtitkárnak arról, hogy mely lapoknak kellene recenziós példányt küldeni a kötetből, s javasolta, hogy Szász Ká34 A M. T. Akadémia ügyrendje, 1912. In: Kónya Sándor, i. m. 185. o. 33 Uo. 180-181. o. 128 SÁROSPATAK] FÜZETEK2011/4
