Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Bolvári-Takács Gábor: Harsányi István akadémiai tagajánlása, 1928

rolyt kérjék fel ismertetés írására a Budapesti Hírlapba. A címzett azonnal intézkedett (a szerzői tiszteletpéldányokról is), és január 12-én ilyen értelmű választ küldött.36

Az akadémiai nagygyűlés 1928. május 16—18-ra volt kitűzve. Harsányi ajánlóinak személye alapján bizonyosra vehető, hogy az osztályülés megszavazza levelező tagságát. De vajon mire számíthatott a nagygyűlésen? E szempontból nem érdektelen annak áttekintése, hogy kik voltak ekkor olyan, pataki kötődésű tiszteleti vagy rendes tagok, akik szavazatukkal segíthették volna Harsányi megválasztását. A volt pataki diákok közül Szádeczky-Kardoss Lajos (1859—1935,1.1. 1888, r. t. 1909) történészt kell megemlítenünk. Minden bizonnyal támogatta volna Harsányit Ravasz László (1882—1975,1.1. 1925, ig. t. 1940—45) református püspök, aki egyébként magántanári képesítését Patakon szerezte. Az egykor Sárospatakon is tanított akadémikusok között találjuk Ballagi Aladár (1853—1928, 1. t. 1884, r. t. 1904) történészt, Ballag) Géza öccsét, valamint a már említett Horváth Cyrillt. Csak érdekességként említjük meg, hogy Finkey Ferenc — aki csak a következő évben, 1929-ben lett rendes tag — szavazatával ekkor még nem erősíthette volna Harsányi bekerülését, jóllehet támogatása biztosra vehető, hiszen a sógora volt.

Harsányi a tagválasztásra készülve is a Kazinczy-kötettel foglalkozott, május elején további példányokat kért a Kollégiumnak. Balogh Jenő május 9-ei levele arról értesítette, hogy a pataki akadémiai olvasóegyletnek 11 példányt postáznak 25%-os árkedvezménnyel.37 Hogy Harsányi kézhez kapta-e a választ, nem tudjuk: május 10-én váratlanul elhunyt. A hír a fővárosban nagy megdöbbenést okozott. A testület nevében a főtitkár, „a Sárospataki Főiskola Nagyságos Elöljáróságának” címezve, május 14-én kondoleált. „A M. Tud. Akadémia tagjai is mélyen megrendülve értesültek Harsányi István tanár, főkönyvtáros úrnak, Akadémiánk Irodalomtörténeti Bizottsága nagyérdemű segédtagjának elhunytáról. Teljesen átérezzük a súlyos veszteséget, amelyet a nagymúltú Főiskola és egyúttal a magyar tudományosság az idő előtti elköltözésével szenvedett.” — írta Balogh Jenő, s aligha csupán formalitásból.38 Harsányi István korai halála beteljesületlenné tette az ajánlói által remélt folytatást: „mivel legmunkabíróbb férfikorát éli (...) még számos becses tanulmányt várhatunk tőle”. Gazdag életműve az utókor számára így is további kutatásra, bemutatásra érdemes.39

HARSÁNY! ISTVÁN AKADÉMIAI TAGAJÁNLÁSA, 1928

36 RAL 98/1928. Balogh Jenő, aki 1920 és 1935 között látta el az MTA főtitkári teendőit, valószínűleg egyébként is jó viszonyt ápolt Harsányival, hiszen 1921-től a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka volt.

37 RAL 779/1928.

38 RAL 812/1928.

39 Életművének mai aktualitásairól lásd: Koncz Gábor: Életrajzi jegyzetek. In: Harsányi István: A reformáció hatása a magyar közművelődésre (1923), Napút Füzetek 39. (Napút c. folyóirat XI. évf. 9. szám, 2009. november, melléklet), Napkút Kiadó, Budapest, 2009. 38-39. o.

2011/4 Sárospataki Füzetek 129