Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - Bolvári-Takács Gábor: Harsányi István akadémiai tagajánlása, 1928

HARSÁNY! ISTVÁN AKADÉMIAI TAGAjÁNLÁSA, 1928

Badics Ferenc t. tag Császár Elemér r. tag Szász Károly 1. tag Pintér Jenő Horváth János 1.1. Kéky Lajos”30

III. A tagajánlás körülményei

Az akadémiai jelölés és választás hatályos szabályait ekkor az MTA 1869. évi Alapszabálya és 1912. évi Ügyrendje határozta meg.31 Eszerint csak a tiszteleti és rendes tagok száma volt korlátozva, a levelező tagoké nem. (Ez utóbbiak azonban kizárólag az osztályülésen rendelkeztek szavazati joggal.) 1928 elején a tiszteleti tagok száma 22, a rendes tagoké 62, a levelezőké 141 volt.32 Új tagok jelölésére, a saját alosztályában minden akadémikusnak joga volt, az írásbeli javaslatot február végéig kellett benyújtani. A tagajánlásokat a főtitkár csoportosította, kinyomtatta és megküldte valamennyi tagnak. A választásra minden év tavaszán, a nagygyűlés keretében került sor. Az első napon az osztályülések szavaztak saját jelöltjeikről, ebben a levelező tagok is részt vettek. A legalább kétharmados többséget kapott jelölteket másnap a főtitkár a nagygyűlésen bemutatta. A harmadik napon a tiszteleti és rendes tagok ugyancsak titkosan és kétharmados többséggel választották meg az új tiszteleti, rendes, levelező és külső tagokat.

Ahhoz, hogy képet kapjunk arról, hogy Harsányit mely irodalomtörténészi körökben tartották levelező tagságra méltónak, érdemes megvizsgálni az ajánlók személyét.33 Kiemelkedik közülük Horváth János (1878—1961,1. t.l 919, r. t. 1931), akinek „életműve (...) a modern polgári irodalomtudomány legjelentősebb teljesítménye, a korábbi előzmények magas szintű betetőzése”. 1908-tól az Eötvös Kollégium tanára, 1923-48-ban a budapesti egyetem professzora. O az egyetlen, akit később a marxista irodalomtudomány is elismert: 1949-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Vele szemben Császár Elemér (1874—1940,1. t. 1909, r. t. 1922, ig. és t. t. 1938) „az akadémiai bizottság előadója, akinek terjedelmes munkásságát konzervatív felfogás, de azon belül különösebb koncepció nélkül összeillesztett adatok jellemezték”. 1908-tól a budapesti egyetemen tanított, 1918-tól a pozsonyi, 1923-tól ismét a budapesti egyetem professzora. 1914—40-ben szerkesztette az Irodalomtörténeti Kö%30 Saját kezű aláírások, de a tagsági formát nem mindenki jelölte meg. A nevek elé utólag az akadémiai tagság időrendjét tükröző számokat írtak az előterjesztés nyomtatott formájában megjelenítendő sorrend céljából, így: 1 Badics, 2 Császár, 5 Szász, 3 Pintér, 4 Horváth, 6 Kéky.

31 A M. T. Akadémia Alapszabályai, 1869. In: Kónya Sándor: „...Magyar Akadémia állíttassák fel...” Akadémiai törvények, alapszabályok, ügyrendek 1827—1990. MTA Könyvtárának Közleményei 32 (107) új sorozat. Budapest, 1994. 133—141. o.; valamint: A M. T. Akadémia ügyrendje, 1912. In: uo. 176-241. o.

32 A Magyar Tudományos Akadémia 150 éve adatokban, 1825—1975 (főszerk.: Szalai Sándor és Szántó Lajos), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. 17. o.

33 Az életrajzi adatok forrása: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825—2002, I-III. köt. (főszerk.: Glatz Ferenc), MTA Társadalomkutató Központ — Tudománytár, Budapest, 2003. Az értékelő idézetek Kosáry Domokostól származnak. In: A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada 1825-1975 (főszerk.: Pach Zsigmond Pál), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. 314—316. o.

2011/4 SÁROSPATAKI FÜZETEK 127