Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - KÖZLEMÉNY - A. Molnár Ferenc - Oszlánszki Éva: A Szenci Molnár Albert fordította zsoltárok szöveghagyományának kérdéséhez
A. MOLNÁR FERENC - OSZLÁNSZKI EVA versszak elejére került. Jelölés: „3—4.-----” [kimaradt]. Az 1 /3-ban a hegetekről szó módosítandó (? hegek köze), ez az Ék.-ben a revideált Károlyi Gáspár-féle fordítás (Bp., 1908 és további kiadások = RK) szerint történt (1: „hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!”), de 1. UF: „hogyan mondhatjátok nekem, Menekülj a hegyre, mint a madár?’”. Az 1/5-ben az ívüket szegzik helyett javaslat: íjuk feszítik', a nyilakat az idegbe vették helyett „... teszik vagy vetiM\ 1. UF 2 is: „Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra”. S vö. még: „Idegbe veti nyilát”. Az íjuk készítik szövegmódosítás szemantikailag szintén megfelelne az eredetinek. Az összevonás nem szerencsés, mert az 1. és 2. strófa között logikátlan okhatározói viszony jön létre ('Mert...). S a lezáró általánosabb jellegű megállapítás is elmarad. Jobb lenne pusztán a 3. versszakot elhagyni.________________________________________________________ X II. ZSOLTÁR C. M. Marót K., 1496-1544 Dávidnak Saul ellen való panaszolkodása. 12. Imádság szorongattatásban Bourgeois E., Genf, 1551 1 Szabadíts meg és tarts meg, Uram Isten, Mert szentid elfogytak, nincs jótévő, És ez földön már sok az tökélletlen, Nincs emberek közt igaz beszedő. 1. Szabadíts meg és tarts meg Uram Isten, Mert szentid elfogytak, nincs jól tévő, És a földön már sok a tökéletlen, Nincs emberek közt igaz beszédű. 2 Ezek egymásnak szólnak csak hívságot, Dolgokat festik szép beszédekkel. Hízelkedvén mutatnak nyájasságot, De nyelvek nem eggyez ő szívekkel. 2. Ezek egymásnak szólnak csak hívságot, Dolgukat festik szép beszédekkel; Hízelkedvén, mutatnak nyájasságot, De nyelvük nem egyez ő szívükkel. 3 Csalárd ajakokot elveszti Isten, Eltörli hízelkedő nyelveket, Kik kevélységekben szólnak nagy fónnyen, És csak csúfolják az együgyőket. 3. Csalárd ajkukat elveszti az Isten, Eltörli hízelkedő nyelvüket, Kik kevélységükben szólnak nagy fennen, És csúfolják az együgyűeket. 4 És azt mondják: jer, tegyük azt nyelvünkkel, Hogy minket minden nagyra becsüljön, Miénk szájunk, ajkunk, bírunk ezekkel, Kit uraljunk? velünk ki pöröljön? 4. És ezt mondják: jer, tegyük azt nyelvünkkel, Hogy minket minden nagyra becsüljön; Ajkunkkal, szánkkal elbírunk ezekkel, És senki sincs, ki velünk pöröljön. 5 Azért mond Isten: Imé, az szegények Elhagyatnak, öleinek, pusztulnak, Azért őket megszánom és fölkelek, És kimentem kezekből azoknak. 5. Azért mond Isten: ímé a szegények Elhagyatnak, öletnek, pusztulnak; Azért őket megszánom és felkelek, És kezükből kimentem azoknak. 6 Az Istennek mondási olly igazak, Mint az drága ezüst, kit az tűzben Az ötvösök kohókban tisztítottak, És hétszer megeresztettek szépen. 6. Az Istennek mondási oly igazak, Mint a drága ezüst, kit a tűzben Az ötvösök kohókban tisztítottak, És hétszer megeresztettek szépen. 1 12 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/4
