Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kónya Péter: Szlovák reformátusok a 17-18. században

SZLOVÁK REFORMÁTUSOKA 17-18. SZÁZADBAN

A 16-17. században nemcsak Varannó és Mogyoróska környékén, hanem Zemplén vármegye más községeiben is léteztek a szlovák evangélikus gyülekezetek. Nagyon valószínű, hogy a homonnai uradalomban lévő protestáns gyülekezetek nagy része lutheri volt, amire közvedenül utalhat a vizitációk nyelve, amely — hasonlóan a Varannó környéki egyházak gyakorlatához — nem magyar, hanem latin volt.66 Az egyházlátogatások más adatai szerint is feltételezhető a lakosok lutheri vallása. így 1652-ben, a lyubissei templom leégése után, a meglevő kegytárgyakat Chalupka János varannói alesperes őrizte, s nem volt hajlandó kiadni azokat a zempléni esperesnek.67

Ezekből az adatokból azonban nem derül ki sem az unió létezése az ungi espe- resség területén, sem a lyubissei vagy más Homonna környéki gyülekezetek lutheri volta. Ugyanis lehetséges, hogy a varannói szlovák prédikátor nyelvi vagy más okokból átvette fokozatosan az összes felső-zempléni szlovák egyház gondozását. A Drugethek jelentős hitterjesztési működésére nézve a homonnai uradalomban inkább a kálvini gyülekezetek feltételezhetőek. Ezeknek az egyházaknak későbbi lutheri jellegét azonban más tényezők is meghatározhatták. A már említett egyházlátogatási jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy ezek a gyülekezetek nagyon kis létszámmal rendelkeztek, s gyakran a vallási szempontból közömbös hívőik ki voltak téve a római katolikus, a görög katolikus, ill. korábban az ortodox egyház erős befolyásának. Lehetséges, hogy a szlovák lutheri egyházak elszakadása idején a Tiszáninne- ni Kerületnek sem állt nagyon érdekében e problematikus, életképtelen és szétbom- ló gyülekezetek megtartása.

Ugyanúgy viszont a varannói alesperes személyisége is jelentős szerepet játszhatott ebben a folyamatban, aki az észak-keleti szlovák református parókiákra is küldhette a hozzá közel álló evangélikus prédikátorokat. Mivel már néhány évtizeden át igazgatta a felső-zempléni szlovák egyházakat, a tárgyalásokban maga is kezdeményezhette nemcsak a lutheri gyülekezetek elcsatolását, hanem az elnéptelenedett, vallásilag semleges Homonna környéki parókiák elszakítását is.

Kétségtelen, hogy az ungi esperesség más helyein is léteztek az á. h. evangélikus gyülekezetek. Ilyen volt pl. a 17. század második felétől a már említett Pazdics a környező falvak leányegyházaival (Sámogy, Krasznócz, Mocsár, Szuha, Lask), s ugyanúgy néhány felső-zempléni egyház, nem messze Varannótól (Kladzány, Ku- csin, Alsó Hrabócz, Nagy és Kis Domása). Viszont nem maradtak ránk semmilyen adatok az unióról, amely, a varannói alesperes aktivitásaira nézve, nem is nagyon valószínű. Inkább lehetséges, hogy ezeket a gyülekezeteket aló. század második felétől is reformátusok lakták, és — hasonlóan a pazdicsi egyházhoz — csak a földesurai akaratából lettek evangélikussá.

Végül 1663-ban a Tiszáninneni Egyházkerület zempléni esperességéből kivált és az á. h. evangélikus Sáros és Zempléni megyei esperességbe betagolódott 38 lutheri gyülekezet Varannó és Homonna környékéről. Ezek az új egyházszervezeti egységben alakítottak 17 anya- és 21 leányegyházat: Szécspolyánka, Szacsur, Lom- nicza, Agyagos, Feketepatak, Mihalko, Alsó Hrabócz, Varannó, Henczócz, Szed- liszke, Benkócz, Köles Hosszúmező, Bosnyicza, Márk Csemernye, Nagy és Kis

66 DIENES, Dénes: Református-evangélikus unió, 175. 1.

67 Református egyház-látogatási jegyzőkönyvek, 254.1.

20H/4 Sárospataki füzetek 51