Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kónya Péter: Szlovák reformátusok a 17-18. században

Szlovák reformátusoka 17-18. században

mok.47 Más források is rámutattak a Kis káté szlovák fordítására, s egyéb szükséges szlovák kéziratos vallási irodalom létezésére, mint pl. Miglészen, ahol az esperes 1729-ben dicsért meg egy levitát a mintaszerű vallásoktatásért.48 *

A szlovák reformátusok vallási élete számára más könyvek is fontosak voltak, elsősorban az énekeskönyvek és az imakönyvek. Mivel a század közepéig nem maradtak adatok arról, milyen gyakorlati egyházirodalmat használtak a szlovák gyülekezetek, csak feltételezni lehet, hogy vagy cseh evangélikus könyvekkel, vagy magyarról szlovákra fordított kéziratos segédkönyvekkel rendelkeztek. Valószínű, hogy a vegyes lakosságú egyházakban magyar irodalmat használtak, amely nagyjából a szlovák hívők számára is érthető volt. A század közepén viszont már napirendre került a legszükségesebb szlovák vallási és egyházi irodalom létrehozása, amit a szuperintendens, a kerületi főgondnok s az egyház más magas tisztviselői is támogattak.

Ez a fontos probléma végül 1750-ben, 1752-ben és 1758-ban oldódott meg a Debrecenben kiadott öt szlovák egyházi könyv kinyomtatásával: Mali Katechismus to jesyt: Véri kresyt^áns^kej gruntóvnich tslánkov 3alosení Fundament (1750), Hlas^pobosnoho spéványa to jes%t Pésnye kresyfgans^ke na rocsné svjátki, i k jinsím svetim prilesitosytem syporádane (1752), Svetoho Dávida kralja a proroka syto i ped%esát% soltári (1752), Kadosát£ sért^a pohosnoho to jesgt: Modlidbi ranné a vecseme, na jeden téd^eny, i insích málo, v chtorich pobosni tslovek %duchovnú radosytspi s^lúsi Bohu vecsnomu (1758) a Agenda ecclesiarum reformatarum to jesyt: Syprava jakbi se malo v eklesjjich reformatskich krisytyit^ Kristusovu vetseru vissfuhovat^j novich manselov prisahat% tich chtori prepituju eccleyiju ro^hresovat^ (1758) A

E könyvek szerzői voltak Jessenius György bánód, Spátzay András rákóczi lelkészek és Rákóczi András rákóczi földesúr. Nevük azonban a könyvek megjelenése idején titokban maradt, és a későbbi kiadásokban sem tüntették fel.

Spátzay András, aki több szlovák gyülekezetben működött (Málcza, Bánócz, Fűzessér), lefordította és szerkesztette a Hlas% pobosnoho spévanya énekeskönyvet. Neve a könyvben az A.S. betűk mögött rejlik. Ugyanez a monogram a Ilados^t^ sérthet pobosnoho imakönyvben egy imánál is fel van tüntetve. így Spátzay csak egy ima szerzője volt, a többi ima a különböző református lelkészek alkotása. Az imakönyvet összeállította és sajtó alá szerkesztette az N.N. betűkkel megjelölt fordító. Ugyanaz a szerző az Agenda fordítójaként is említtetik. Arra, hogy az N.N. és az A.S. monogramok mögött Jessenius György és Spátzay András rejlenek, a 18. század második felében az akkori bánóczi lelkész (Spátzay utóda) figyelmeztetett, aki arra is rámutatott, hogy a Dávida kralja a proroka syto i ped^esát^ soltári zsoltárkönyvet még régebben Rákóczi András fordította le. Viszont ez sincsen a könyvben feltüntetve, s nevét, mint a zsoltárfordítóét, csak temetésén, 1754-ben említette temetési prédikációjában Bányai István. A Rákóczi András által már korábban lefordított Szenczi Molnár Albert zsoltárkönyvét Jessenius csak sajtó alá rendezte, és a többi könyvvel együtt adta ki. Máig ismereden marad a Kis káté fordítója, legvalószí47 Nem egészen helyesen az egyházban a szlovákok mellett a csehek is említtetnek, akik a 17. század közepén betagolódtak a református egyházba, keleten azonban semmilyen gyülekezetét nem alapítottak.

48 Uo., 29.1.

« KIRÁLY, Péter: i. m., 5.1.

2011/4 Sárospataki füzetek 47