Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kónya Péter: Szlovák reformátusok a 17-18. században
Kónya Péter nűbb, hogy Jessenius volt az, aki a szlovák gyülekezetekben ugyanúgy ismert, régebbi kéziratos fordításokat is felhasználhatta.50 A szerzők nevét a kiadók objektív okokból titkolták el. Jessenius Györgyre a Helytartótanács még 1740-ben bebörtönzési parancsot adott ki, aki utána néhány évig bujdosott azért, mert a néhai cseh testvéregyház morvaországi gyülekezeteit megsegítette.51 így a szerzők megemlítése miatt akár az összes könyvet is elkoboz- tathatták volna. Hasonlóan veszélyes lehetett Rákóczi András nevének felfedése is, aki nemcsak a református egyház jelentős támogatója volt, hanem a híres „rebellis” Rákóczi család utolsó tagja is. Egyébként őt is törvényszék előtt vallatták a katolikus felesége református hitre való áttérése miatt. Ezek az aggodalmak nem voltak alaptalanok, hiszen korábban Debrecenben egy könyv összes példányát elkobozták Rákóczi György fejedelem pozitív megítélése miatt.52 így világos, hogy a szlovák egyházi könyvek szerzői nem azért maradtak anonimitásban, mert az egyházvezetés rossz szemmel nézett a könyvek kiadására. Éppen ellenkezőleg, a szlovák könyvek főszerkesztője, Jessenius György, aki az ungi espe- resség jegyzőjeként a szlovák gyülekezetek vizitálásával bízatott meg, jó kapcsolatban volt Csáji Márton szuperintendenssel. Rákóczi András úgy, mint Vay Ábrahám, anyagi s más segítséget nyújtott az egyháznak. Nagy érdeme az öt könyv kinyomtatásában Debrecen városának volt, amely az egyházkerület kezdeményezésére kettőt (.Hlas^pobosného spévanya és Mali katechismus) saját költségén adott ki. A Rados%t% sért^a pobosnoho a hívők s főleg a szlovák gyülekezetek nemeseinek adakozásából négyszáz példányban nyomtattatott ki.53 Nem ismert, hogy ki támogatta a Svetoho Dávida kralja a prow ka s%to i péd%esat% soltári kiadását, valószínű, hogy az éppen a fordítója, Rákóczi András volt más nemesekkel együtt. Hasonlóan ismeretlen az Agenda kiadója is, lehetséges viszont, hogy maga az egyházkerület finanszírozta. Az említett öt szlovák (inkább a keleti szlovák dialektusban megírt) könyv kiadása rendkívül fontos volt az egész egyházkerület számára. A következő korszakban, a 18. század második felében szinte napi segédeszközül szolgáltak a lelkészeknek, a hívőknek az istentiszteleteken és a hittanoktatásban, illetve mindenütt és mindennap hitük megtartásában a rekatolizációval való konfrontálódás során. A református-evangélikus unió A szlovák reformátusokon kívül viszont más szlovák protestáns lakosság is élt a Ti- száninneni Egyházkerületben. Területén a 16. század végétől a következő század második feléig a szlovák evangélikusok is léteztek, különös együttélésben a reformátusokkal és a református esperesek fennhatósága alatt. Magyarországon néhány helyen már a 16. század második felétől kísérleteket tettek a közös protestáns egyházszervezeti egységek kialakítására. A legjelentősebb ilyen protestáns egyházi unió a Dunántúlon jött létre Beythe István vezetése alatt (a 16. század 80-as és 90-es éveiben).54 50 CSÁJI, Pál: i. m., 22-30.1.; KIRÁLY, Péter: i. m., 40-52.1. 5' Uo., 48-52.1. M CSÁJI, Pál: i. m., 28.1. 53 KIRÁLY, Péter: i. m., 53-58. 1. Feltételezhető, hogy a többi könyv is egyforma példányszámban jelent meg (400). 54 ZOVÁNYI, Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Budapest 1977. 48 Sárospataki füzetek 2011/4
