Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kónya Péter: Szlovák reformátusok a 17-18. században
KÓNYA PÉTER Kapy, Somos Újfalu, Lapispatak, Sóvár, Finta, Cselfalva és Nagy Sáros, Mocsár- mány, Enyiczke, Nagy Szilvás, Komlós stb, és ezek leányházai.18 Természetesen a két Szepes megyei gyülekezetben, Márkusfalván és Batizfalván is nagyrészt szlovák hívők éltek. így a 17. század első felében a mai Kelet-Szlovákia területén mindösszesen százötven szlovák református gyülekezetről lehet szó. Ha azt is számításba vesszük, hogy e falvak egy részét a magyarok és a ruszinok lakták, állíthatjuk, hogy az ellen- reformáció elterjedése előtt több mint száz községi és mezővárosi gyülekezetben éltek a szlovák reformátusok. Ez a szám azonban a rekatolizálás folyamán, a 17. század utolsó, és a következő század első harmadában nagyon jelentősen csökkent, s így a 18. század második felében mindössze 33 szlovák református gyülekezet létezett a három tiszáninneni esperesség fennhatósága alatt. Az abaúji esperesség területén a 18. század végén a következő szlovák anya- és leányegyházak léteztek: Vajkócz (Királynép, Haraszti), Beszter (Alsó- és Felső Olcsvár, Lengyelfalva, Zdoba), Alsó Kemencze (Felső Kemencze, Csákány) és Pet- hőszinnye.19 A zempléni esperességben ezekben a gyülekezetekben éltek a szlovák reformátusok: Gálszécs (Kohány, Gerenda), Miglész (Nagy Ruszka, Vécse) és Tő- keterebes (Hardicsa).20 Az ungi esperesség keretében, Zemplén vármegye területén Málcán, Bánóczon, Tussán, Fűzesérben, Szalókon és Rákóczon, Ung vármegyében Vámoslucskán (Gézsény leányegyházzal), Vojkafalván, Nagyszeretván, Pályin és Jenkóczon (Pinkócz leányegyházzal) működtek a szlovák református gyülekezetek.21 Sajnos részletesebb adatok a szlovák református gyülekezetekről csak az ungi esperességből maradtak meg. Ezekből is kitűnik, hogy a szlovák anyaegyházak és filialisaik száma akkor is állandóan csökkent. Még a 18. század közepén, 1752-ben az esperesség ún. szlovák részét nyolc anya- és tizenkét leányegyház alkotta: Tussá (Tussaújfalu), Bánócz, Fűzessér (Lasztomér), Málca (Petrik, Márk, Kácsánd, Fal- kus), Abara (Mészpest), Vámoslucska (Zavadka, Gézsény), Nagy Szeretva (Kis Sze- retva, Pályin), Bező (Záhor).22 1762-ben azonban már csak négy anyaegyház volt a szlovák részen: Málcza, Bánócz, Tussá és Vámoslucska.23 A következő évben, 1763-ban hét gyülekezet (anyaegyház) képviselte az esperesség szlovák részét: Nagy Szeretva, Vámoslucska, Fűzessér, Bánócz, Tussá, Rákócz és Málcza.24 A fent említett adatokból kitűnik, hogy a szlovák gyülekezetek száma egy század alatt legalább harmadára csökkent. így a szlovák egyházak vesztesége arányaiban jelentősen nagyobb volt, mint az egész Tiszáninneni Kerületnek. Ennek okát a terület társadalmi, gazdasági, demográfiai és etnikai fejlődésében kell keresni. Még a 17. században megszűnt a felső-zempléni (főleg a homonnai uradalomban) és a sá- rosi református gyülekezetek többsége. További jelentősebb veszteséget a zempléni 18 Lehetséges viszont, hogy némelyeket csak a nemesek s szolgaszemélyzetük alkották. 19 TiREL Sárospatak, R. A. III. 3/14: Az abaúji esperesség egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1800-1823. 20 DIENES, Dénes (ed.): A Zempléni Református Egyházmegye összeírása /7&2.Särospatak,2003. 21 TiREL Sárospatak, K. gg. IV. 5: Liber Ecclesiae seu Matricula Dioecesis Ungensis, confecta et conscripta Anno MDCXVIII seniore Petro Zombori... (1616-1772). 22 KIRÁLY, Péter: i. m., 31.1. 23 TiREL Sárospatak, K. gg. IV. 5: Liber Ecclesiae seu Matricula Dioecesis Ungensis. 24 KIRÁLY, Péter: i. m., 31.1. 42 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/4
