Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kónya Péter: Szlovák reformátusok a 17-18. században

SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A 17-18. SZÁZADBAN

református-evangélikus unió felszámolása jelentette, mivel utána több református egyház is átkerült a Sáros és Zemplén megyei á. h. evangélikus esperességbe. Nem elhanyagolható tény az, hogy a felső-zempléni, abaúji és ungi gyülekezetek többsége kis létszámmal és viszonylag sok leányegyházzal rendelkezett, minek folytán sokkal nagyobb veszélynek voltak kitéve a rekatolizálás folyamán az esedeges népességfogyás vonatkozásában. Ez pedig a 18. század elején bekövetkezett, először a nagy pesüsjárvány után, s később, a következő évtizedekben, az újratelepítés alatt, így a 18. század első felében a Tiszáninneni Kerület északi sávjának gyülekezetei elnéptelenedtek, s utána meg is szűntek. A hamarosan bekövetkezett újratelepítési hullám egyik oldalon magával ragadta a maradék reformátusok százait, akik a déli falvakban kerestek jobb életkörülményeket, másik oldalon viszont a római vagy görög katolikus lakosság tömegeit hozta a még nemrégen református vidékekre. Természetesen a katolikus plébániák ezekben az elnéptelenedett falvakban gyorsan asszimilálták a megmaradt kálvinista lakosokat. Nyilvánvaló, hogy ezen okok mellett a szlovák gyülekezetek megszűnésében nem kis szerepet játszott az erőszakos rekatolizáció is, amelyet gyakran a helyi földesurak indítottak (Vásárhely, Lazony, Nagy és Kis Csebb, Buttka, stb.).

Ezek a tények világosan bizonyítják, hogy a szlovák református gyülekezetek nagy részének rekatolizálását, ill. megszűnését azok az objektív tényezők okozták, amelyeket a terület különös adottságai determináltak. A szlovák gyülekezetek csökkenését tehát így semmiképpen nem okozta az egyházkerület vezetése, a református földesurak közömbössége vagy netalán a magyarosítás, ahogy a szlovák egyháztörténészek és a történészek állították.25

A szlovák reformátusok

Az eddig felsorolt adatok alapján állítható, hogy a kálvini reformáció aló. század végéig viszonylag nagy területen terjedt el ott is, ahol többségében szlovákok laktak. A szlovák református hívők száma akkor biztosan magasan túlhaladta azt a 8- 10 ezer lelket, mint amennyire a 18. század közepére becsülték.26 Az összes vagy majdnem az összes szlovák református abban az időben a Tiszáninneni Kerület zempléni, abaúji, ungi és sárosi esperességében élt. Viszonylag nagy számuk ellenére azonban a szlovák reformátusok mindenütt, talán csak a sárosi esperesség kivételével, kisebbséget alkottak, és együtt éltek a magyar kálvinistákkal. Mivel az esperességi központok és a nagyobb mezővárosok magyar etnikai területen voltak, természetes, hogy az egyház-igazgatási egységek élén magyar prédikátorok álltak. Emellett a református mágnások és nemesek is magyarul beszéltek a szlovák etnikai területen is. Ebből a szlovák református gyülekezetek más sajátosságai is következnek.

A prédikátorokat nagymértékben anyagilag támogatták a földesurak, akiknek, mint a gyülekezetek patrónusainak, a következő időszakokban is nagy befolyásuk volt az egyházi életre, és következésképpen saját vallási szükségleteik kielégítését várták. így a lelkészek elsősorban a földesúr és nemegyszer más nemesek számára magyarul prédikáltak. Ugyanakkor a 17. században, amikor a magyar nyelv a Habs- burg-ellenes felkelések idején az „ország nyelvévé” vált, több községben vegyes,

25 VARSIK, Branislav: V^nik a vyvin slovenskych kalvínov na vychodnom Slovensku. In: Historicky casopis 1991,2, 144.1.

“ KIRÁLY, Péter: i. m., 32.1.

2011/4 Sárospataki Füzetek43